Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1887

— 18 —

az apák nemes példáján, és erőt merítve a múltból, midőn ezen intézet bár más helyen és szerényebb viszonyok között felállítva, a kor követelményeinek megfelelően teljesité nemes missióját — hatni, alkotni soha meg nem szűnik, munkálva az emberiség szent érdekeit s dicsőítve a nagy Istent ! Legyen szentélye a uallásosságnak és erkölcsösségnek, hol a fogékony ifjúi szívbe korán oltatik be az Isten, a Krisztus s annak szent igéje iránt való szeretet hogy örömmel vallja a nagy Apostollal: „Nem szégyelem a Krisztus Evangeliomát, mert Istennek hatalma az minden hívőknek idvességére“, (Rom. 1, 16.) és szent meggyőződésére, életelvévé válik, mit a zsoltáriró oly szépen kifejez e szavakkal: „Valljon mi módón jobbítja az ifjú az ő utát, hanem a te beszédednek megtartásával?“ (119. Zs. 9.) Legyen csarnoka a tudománynak, melyben az ifjúság hasznos ismeretekben oktatva s a magasabb tudományos pályára előkészítve, egykor betölthesse ama magasztos hivatást, mely az egyházban s az emberi társadalomban, a miveltség s általában a közmivelődés mun- kálása, fejlesztése és terjesztése körül reá vár. — Legyen terjesztője a uílágosságnak, mely beragyogva a haladás útját, az arra való lépésre ösztönözzön, követendő ama magosán lobogó zászlót, melyre e jelszó van felírva: Előre! — Legyen tűzhelye a hazafi- ságnak, melyen a honszerelem szent tüze ég s ott folytonosan ápolva és szitva kiárasztja jótékony melegét a keblekbe, hogy lángra lob- bantva a honfisziveket eszközölje, hogy a haza iránti szeretet, a király iránti hódolat s az ország alkotmányos törvényei iránt való tisztelet azokban soha ki ne hüljön!

íme, ily értelmében és ily kívánalmakkal adjuk át ezen épületet nemes rendeltetésének ajánlva azt, a tolna-baranya-somogyi ev. egyházmegye, mint föntártó testület nevében, Bonyhád városa, legközelebb pedig a bonyhádi evang. gyülekezet szives figyelmébe, őrizetébe és gondviselésébe!

De mit ér minden mi óhajtásunk, kívánságunk és erőlködésünk annak megsegítő kegyelme nélkül, a ki erős a mi erőtlenségünkben, s a kitől jön minden jó adomány és tökéletes ajándék. O hozzá forduljunk tehát szivünk kérelmével s imádkozzunk buzgó lélekkel ilyenképen:

Mindenható Isten, szeretettel teljes mennyei Atyánk! Itt állunk a Te szent szined előtt, hogy a hála és imádás áldozatait rakjuk le oltárodra, azon véghetetlen kegyelmedért, melylyel megáldottad