Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1887
r pártfogói, áldozatkész barátai lettek, én ennek okát, líráim,' nem egyedül abban találom, mintha az iskola megfigyelői az intézetnél alkalmazott tanárok szorgalmát és ügybuzgóságát kívánnák megjutalmazni, hanem és legfőképen abban, mert látták, hogy az iskolaföntartó testületé nem riad vissza semmi áldozattól, ha arról van szó, hogy azt külsőleg is a kor igényeinek megfelelően át kell alakítani, be kell rendezni. Es csakugyan, ez esperesség erejét meghaladó áldozatokat hozott az iskolai épületnek újjá alakítása, újjá épitése czéljá- ból; mert az épületnél ma abból, a mit az egyházmegye- 1870-ben iskolának megvett, csak helye a régi, az egész nagy épület pedig egészen új. És ezen építés — bár nem egyszerre, hanem csak fokozatosan történt — 20.000 írtnál többe került az esperességnek. De mi az a 20.000 frt egy ilyen nagy és mondható külsőleg is csinos és a kor viszonyainak megfelelő iskolai épület fölépítésénél, ha intézetünknek nem lettek volna szerető barátai, nemes pártfogói, a kik támogatásukkal, szives áldozatkészségükkel segítették volna az esperességet áldozatkész buzgóságában, a magyar tudomány terjesztésének nemes versenyében! — Neveket nem említek; mert maguk sem akarják, hogy szeretetadományukat a közpiaczra vigyem, és ott, mint hajdan szokás volt, dobszó mellett publieáljam. — Elég jutalom ezen nemes férfiaknak, a nevelés szent ügyéért lelkesedni tudó emberbarátoknak az az öntudat, hogy tehetségűkhez képest e szent oltáron ők is áldoztak! Legyen uekik köszönet és örök hála ezen önzetlen szép cselekedetükért! Mégis n. é. közönség, mielőtt ezen adatgyűjtés előterjesztését bezárnám és szives türelmükért köszönetét mondanék, legyen szabad még egy kis visszapillantást vetnem iskolánk utolsó 17 évi béléletére, belefoglalván e mostan folyó iskolai évet is, hogy a tapasztalás alapján igazolhassam az esperességnek abbeli határozatát, midőn algym- nasiumának Sárszentlőrinczről Konyhádra való elhozatalatát kimondotta. Már föntebb említettem, hogy az egyházmegye fájó szívvel látta, hogy a hozott áldozatok nem eredményezték a sárszentlőrinczi iskolának várt föl virágzását, nem lévén neki több évenként 30^-50 tanítványánál. Mig tehát Sárszentlőrinczen ■ több éven át a tanulók létszáma 30 és 50 között váltakozott, addig Bonyhádon ezen 18 év alatt évenként átlagosan 118 tanuló iratkozott be. A statisztikai kimutatás talán nyer érdekességében, ha születési hely- és vallásra való tekin—' 15 —
