Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1883

összegyűjtvén, buzgó ének, ima és egy alkalmas szentirási hely magyarázásával az isteni liszteletet végezte.

A reformatio háromszáz éves jubrhtetmntl intézetünk is meg ünnepelte. — Ugyanis T. Marhauser Imre tanár úr három vasárnapon át a reformatio rövid történetét adta elő az ifjúságnak, Ezen alkalommal 2.54 Irt perzselypénz gyűlt össze, a melyet az igazgatóság hozzá adva Kovács Antal IV. oszt. tanuló által később felajánlott 2 írtját — az esperességi gyámoldai elnökségnek adott át.

Az 1883/4-ki iskolai év a prot. felekezetek által föntartott iskolákra különös fontosságú, a mennyiben az 1883-ban hozott középiskolai törvény sok intézetet alapjában megingatott az által, hogy az amúgy is bár szerény viszonyok között fennálló, de a nevelés szent ügyének mindég kiváló szulgálatokat tevő prot. tanintézetekre oly nagy anyagi terhet rótt, hogy azok csak igen nagyt anyagi erejüket is tülüimuló áldozatokkal tarthatók fon. — A mi esperességüuk azért, hogy szeretett iskoláját, a melyet nemcsak a prot. neveles szempontjából tart nélkülözhetlennek, hanem ezen a német vidéken a magyar tudomány és a magyar nemzetiség erősítése és terjesztése érdekében is okvetlen szükségesnek és löu- tartandónak tart, — hogy ezt ezen szent czéloknak megőrizhesse, — egy „Esdő szózatot1’ bocsátott ki nemcsak az esperesség kebelbéli gyülekezeteihez és volt hálás tanítványaihoz, hanem a dunántúli agost. ev. egyházkerület minden gyülekezetéhez s olyan buzgó s a nevelés szent Ugyeért lelkesülni és áldozni tudó hazafiakhoz is, a kik meggyőződvén e tanintézetnek ezen a vidéken való szükségességéről és nélkülözhetlenségéről filléreiket meghozzák a nevelés szent oltárára. — „Esdő Szózatunk*' noha nem volt elhangzó szó a pusztában, mert az ötödik tanári állomás szervezésére tiUOU Irton felül gyűlt össze, a mint az az értesítőhöz csatolt függelékből kitetszik; mégis olyan alaptőkét ezen gyűjtés által nem hozhattunk össze, a melynek kamataiból a szükségletek fedeztethetnének. — Fogadják itt is azon lelkes és áldozatkész emberbarátok, akik szent ügyünket, intézetünket oly melegen fölkarolták, hálás köszönetünket.

Még meg kell emlékeznem ezen a helyen azon nemeslelkü emberbarátról is, a kinek egész élete csupa jótettek gyakorlásától állott s kinek porait azért ezeren meg ezeren áldják, néhai Mélt. Zsivora György úrról, a ki mint ez intézetnek volt halás nővén déke ezen nevelő anyjáról végrendeletileg is kegyesen megemlé-