Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1881
T. Jelentés az idei tanév főbb mozzanatairól. Mielőtt tulajdonképeni tárgyamra áttérek, kötelésségemnek tartom, néhány vidéki lapnak szokásos megjegyzéseire felelni. E kifogások részint ahbau pontosainak össze, hogy nincs értekezés, részint abban, hogy a tanulók érderasorozata nem tüntettetett ki. Sajnos lenne, ha egy tanintézetet az „értekezések“ létéről, vagy nem létéről ítélne meg a nagy közönség. Igaz ugyan, hogy a mai irási mania nemcsak a tankönyvek gombaszerü gyártásában, hanem az Úgynevezett „értekezésekben“ is nagyon mutatkozik ; de ép azért nem szabad elitélni azon tanári kart, mely úgy véli leginkább kötelességét teljesíteni, ha idejét a tanításra s az ifjúság otthoni megfigyelésére fordítja, sem pedig azon intézetet mely filléreit vastag értekezések kinyomatására nem hajlandó oda adni. Hogy pedig érdemsorozat nincs értesítőnkben, az a protestáns intézeteknél magától következik, miután az értesítők még a vizsgák előtt készülnek el. Erre különben szerény nézetünk szerint nincs is szükség, mert a közel vidékiek, a szülők és a hivatalos személyek úgyis személyesen győződnek meg az ifjúság képességéről s a megfelelő osztályzatról, a távollevőkre nézve pedig ez semmiféle alapos tájékozást nem nyújt. A tanév három napnyi bciratási s a javító vizsgákra szánt időszak után Szcpt. 4 én nyittatott meg nagyt. Schleining Károly kiérdemült esperes és több hivatalos személy és vendég jelenlétében. A tanítás kedvező egészségi viszonyok közt a karácsonyi és húsvéti szünidők kivételével az egész éven át szakadatlanul folyt. Az ifjúság iparkodása, erkölcsi magaviseleté általában megfelelt várakozásunknak, úgy hogy csak egy-kettőnél nem volt — töbenyire tehetséghiány, vagy már otthoni elkényeztetés miatt — törekvésünknek sikere. Kisebb nagyobb mérvű csintalauságok fordultak ugyan elő, de szeretetteljes s mégis szigorú eljárásunk s nemcsak az iskolában való őrködés, hanem a folytonos ellenőrzés következtében a legtöbb tanuló nemcsak törvéuyszabta magaviseletét tanúsított, hauem sokan, szegényebb sorsú, vagy szellemi segédkezésre szoruló társaik iránt igazi keresztyén szeretetot gyakoroltak. A tanodá
