Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1877
< Jelentés az WVdiki iskolai évről, Az 1877/8-diki iskolai év a szeptember hó három első napján történt beiratások, fölvételi és javító vizsgálatok után 4-én Nagytiszt. Schleining Károly esperes úr jelenlétében megnyittatván a rendes tanítás szept. 5-én vette kezdetét. Miután a tanulók száma ez iskolai évben is gyarapodott — múlt évben 146, ez idén 158. vala, — ezért az iskolai kisbizottmány, mint a melynek hatáskörébe esik az iskola gazdasági ügyeit rendezni, tekintettel a testgyakorló helynek szűk voltára, ennek áthelyezését és kibővítését, egyszersmind a megromlott testgyakorló szerek helyébe újaknak beszerzését határozta el. A téli félévi nyilvános vizsgálatok f. é. január hó 29-én és 30-án tartattak meg az egyházmegyei egyházi elnökön kívül számos a nevelés Ugye iránt érdeklő közönség jelenlétében. A második félévben a tanítás folyamát egy igen sajnálandó esemény zavarta meg. Ugyanis Scherer Konrád kedves tanártársunk testi erőinek már régebben is időszakonként jelentkezett elgyöngülése annyira fokozódott, hogy a tanítási órák rendes megtartásában gátoltatva látván magát, másrézzről pedig az intézet iránt érdeklődő szeretete által is indíttatván, a mely nem engedé meg, hogy gyengélkedése miatt a tanítás tartósan hiányos legyen, az egyházmegyei elnökségnél a húsvétünnepi szünnapok beállta előtt lemondását tanári állásáról beadta. Nevezett tanártársunk — intézetünknél 18, más intézeteknél 5 évig működvén — összesen 23 évig volt a pályán, a melyről betegsége miatt lelépni kénytelen volt. Iskolánk benne sokoldalú, tudományosan képzett és ügybuzgó tauárát, a tanuló ifjúság vele érző gondos nevelő atyját, a tanárok előzékeny társukat vesztették el. Miután a még hátralévő két hónapi szorgalomidőre a tanárok készségesen elvállalták lemondott társuk tantárgyainak tanítását, igy új tanárnak választását az iskolai nagybizottmány a nagy szünidőre határozta elhalasztani. A tanuló ifjúság szorgalmával és magaviseletével a tanári karnak megelégedését fejezhetem ki, habár nem lehet tagadni, hogy fordultak elő szomoritó esetek, a hol a tanári karnak az erősebb sarkalás és szigorúbb rendreutasitás eszközeihez is kellett folyamodni. Tanulóink egészségi állapota ez idén is általán kedvező volt ugyan, de mégis fordultak elő maka- csabb betegségi esetek is, a melyek tanulóink némelyikét huzamosabb ideig az iskolábajárástól visszatartották. Nem mulaszthatom el az intézet nevében köszönetét mondani a helyben lakó orvos uraknak, kik beteg ifjainkat mindannyiszor szives előzékenységgel gyógykezelték. I.
