Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1870
]. j^Az algjmnasium történetére vonatkozó adatok. Midőn algymnasiumunk történetében, a Sár-Szt.-Lőrinczröl Bonyhádra történt áthelyezés következtében, egy egészen új korszak kezdődik, nem leend felesleges annak múltját rövid vázlatban megismertetnünk. A sár-szent-lörinczi esp. algymnasium alapítatott 1807-ben, boldogult főtiszt. Nagy István akkori dunántúli ág. hitv. ev. superintendens s sár-szent-lörinczi lelkész kezdeményezése folytán, — a tolna-bara- nya-somogyi ág. hitv.. egyházmegye egyházközségei által, melyek, minden ev. tanodától sok mértföldre esve, de jól tudva azt, hogy a protestantismus éltető ereje a tudomány, — a múlt század végén hozott szabadabb vallási törvények jótékony befolyása alatt, — ezen időben minden erejüket egy tanintézet megalapítására egyesítették. — S a hozott áldozat megtenné gyümölcsét. — A nevezett intézet számos éven át, habár szerény alakban, de hü buzgalommal terjesztette a míveltséget a társadalmi élet különböző terére lépett növendékei által, — számos tehetséget készített elő magasabb tanintézetbe leendő belépésre s egyházmegyénk ösz- szes, — valamint a szomszéd egyházmegyék több iskoláit látta el néptanítókkal. A Thun-féle tanszervezés idejében azonban, egyházmegyénk kénytelen lévén minden erejét a sopronyi főtanoda megmentésére fordítani, anyagi erő hiányában bezáratott, de oly feltétel mellett, hogy mihelyt a körülmények engedik, azonnal ujjászerveztetni s megnyittatni fog. — Ezen komoly feltételhez hiven az 1857-ik év őszén ismét megnyittatott, mi azonban csak úgy lett lehetséges, hogy, egyesek a nevelés ügye által áthatva, az intézet tőkéjének nevelése czéljából jelentékeny alapítványokat tettek s az egyházmegye lelkészei s tanítói magukat önkéntes megadóztatásnak vetették alá, mely nemes áldozatra annyival is inkább szükség volt, mert az újjászervezés alkalmával az intézet tanárainak száma háromra emeltetvén fel az iskolai kiadás tetemesen szaporodott. Azonban szomorúan tapasztalá az egyházmegye, hogy daczára a hozott nagy áldozatoknak az iskola nem bir a reménylett virágzásra jutni. Ezen körülmény okát az egyházmegye az intézet kedvezőtlen helyrajzi viszonyaiban látván, 18(38. évben Pakson tartott egyházmegyei gyűlése alkalmával, egy az általános óhajt kifejező indítvány nyomán bizottmányt nevezett ki oly megbízással, hogy az intézetnek kedvezőbb helyre leendő áthelyezése ügyében a jövő évben tartandó gyűlés elé javaslatot terjeszszen. A bizottmány megkezdvén működését az intézet jövő helyéül, mint alkabnasb helyiséget, Bony- hád mezővárosát szemeié ki s miután a helyiséget illetőleg határozott megállapodásra jutott s választását az egyházmegyei gyűlés is helybenhagyta, — az áthelyezési költségek fedezésére megkivántató pénzösszeg beszerzése czéljából a tanügy lelkes barátaihoz, — elég szép sikerrel, felhívást bocsájtott ki. Miután a szükséges áthelyezési költség egybegyült, az áttételt semmi sem akadályozta, mely a lefolyt év sept. havának 6-ik napján nagy tiszt. Schiebung Károly esperes, tiszt. Haffner Lajos esp. pénztámok urak lelkes, — megható szónoklata s Gombótz Miklós igazgató tanévnyitó beszéde mellett, egész ünnepélyességgel végbe is ment. 1*
