Bizalmas Értesítések 1931. január-augusztus
1931-06-13 [1476]
/-/ §Praga, június 13. /fóagyar Távirati Ireda./ A Nártdni Üstj Kramarznak a magyarországi tótság állitólagos elnyomása ellen tiltakozó prágai gyűlésen mondott beszédéből még a következőket közli: ""Ha mar megvannak a békeszerződések - mondotta Kramarz m természetes, hogy annak kötelező pontjai minket is terhelnek, de egyúttal jogot adnak arra, hogy beszeljü% arról, vájjon azok. akik az idegenben vannak, de hozzánk tartoznak, bírjak-e azokat a jogokat, amelyeket nekik a békeszerződések biztosítanak. §ajnos. meg kell állapítani, hogy nem bírjak. Ez nem csupán magyarerszagi totókra vonatkozik^ hanem a még ott levő ruszinokra, sőt a ^Németországban élo sorbokra is. Nekünk megvan a jogunk ahhoz, hogy az egész világ előtt követeljük, hogy a békeszerződéseket, " nevezetesen azok kisebbségvédelmi határozatait necsak velünksz^mben érvényesítsék, hanem a többiekkel szemben is. A kisebbségi szerződések nagy hátránya, hogy csupán a kisállamokat kötelezik különböző jogok megadásara, a ,nagyallamokat non. Felesleges volna bővebben rámutatni arra, hogy például Olaszország mennyire elnyomja jugoszláv testvéreinket. Nem szándékozom az európai közvélemény oefolyasat alábecsülni, de ugy gondolom, hogy túlságosan optimisztikus felfogás volna, ha megbíznánk abban, hogy " ezek a mi tiltakozó gyűléseink valami javulást idéznek elő,Magvar országon, ahol ugyan megvan az,ünnepélyes nemzetiségi törvény 1867. évből, amely egyébkent a legliberálisabb törvények egyike, ,ahol azonban nincs meg a jóakarat az igazságosságra. Ezért lehetőleg más eszközökkel kell törekednünk arra. hogy segítsünk Magyarországon maradt testvéreinken. Ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy a magyarországi tótok régi hazájukban,, " Csehszlovákiában erős, belül egészséges és öntudatos nemzeti álHainot lássanak. Ha látják, hogy megvan bennünk az elszántság a szabadságra, hogy nem görnyedünk meg mindenki előtt, hogy nem teszünk eleget mindenkinek^" bármit is kívánjon tőlünk, hanem nogy megvan az akaratunk jogaink megvédésére, csak akitor jutnak a magyarországiét ótok abba a helyzetbe, hogy büszkeséggel vallhassák magukat-a szabad és öntudatos csehszlovák államban élő csehek és tótok testvéreiül. tíűben a ieitinteiuGii azonban nemcsak a'cseheknek vannak kötelességei^ hanem a CshszLovakiaban élő tótoknak is. Ha-még sokáig tartana az a helyzet,, hogy a tótok bizonj^os része kétségtelen kedvetlenséggel beszél ~ Csehszlovákiáról, ha elterjedne az a felfogás, amely a Felvidéken a csehekben iiem őszinte testvéreket, hanem bizonyos kiuzsorazókat lat, ha a Felvidéken az mutatkoznék, hogy az,ottani nej? egyrésze csak kénytelenségből el együtt a csehekkel Csehszlovákiában, es ha a magyarok szolgálatában'alló tót agitátorok minduntalan rámutathatnának .'., * é a felvidéki tótok elegedetlensegere^ akkor hiába követelnénk a magyarországi tótoktól, hogy meglegyen bennük az akaratba szabadságra. Kétségtelen, hogy azok a totók, akik nálunk elegedetlenek es akik azt szeretnék, hogy a magyar uralom visszatérjen, jol tudjak,magul: is, hogy ha Magyarországra mennek, ott ugyan tart karokkal varjak okét, de nem azért, hogy őszintén megöleljék, hanem hogy az öleléssel,megfojtsak őket. Ha a Felvidéken a tótsag valóban testve;, einknek erzi magát, akkor lehetnél: ugyan elégedetlenek, mert hiszen az elégedetlenségre mindenkinek megvan a joga, de nem szabad olfelejtoniök, hogy erről a külföldnek semmit sem szabad megtudnia, ellen. kezőleg a külföldnek azt kell látnia, hogy a tótok megelégedettek Csehszlovákiában, hogy urak és szabadok a magul földjón es hogy mint tetok,, büszkén vallják magukat csehszlovákoknak. Kötelességünk, hogy a világ előtt,olyan tekintélyt szerezzünk magunknál:, mint aminőnek a magyarok még na is örvendenek, 'mindamaz erőszak ellenére.amelyet másokkal szemben elkövettek. Nézzimík a magyarokra és állapítsuk meg, hogy mindenek ellenére, amit a világ ma mar tud róluk, mégis imponálnak az egész világnak, mégpedig a valóban hatalmas és nag-*ye:.ejü .•-. nacionalista érzésük következtében. . iA, •i.-í'f M~I*9