Bizalmas Értesítések 1929. január-december
1929-01-17 [1473]
/-/ § P r á g a , január 17. /Magyar Távirati Iroda./ A Szlovenszki Dennik Hodzsa budapesti t szereplésánek tisztázására adatokat közöl a külügyminisztérium archívumában levő anyagból, amely az össze-? omlás utáni idők diplomáciai eseményeire vonatkozik. Ezekből az adatokból kiderül, hogy p csehek a Károlyi-kormány diplomáciai sikerének tekintették.a belgrádi fegyverszünet 17. §-át, amely ugy szól hogy az elszakított területeken a magyar közigazgatás megmaradhat. A Károlyi-kormány tudvalevően választásokra készülj ás ezekkel összefüggésben vagy ezektől függetlenül népszavazásra is. Hogy a talaj akkor a felvidéken égett a csehek lába alatt, arra következtetni lehet Kramarznak a Parisban időző Berieshez 1918. november 15.-én és 16.-án intézett leveleiből, amelyekben [(ramarz kimondottan beismeri. hogy a csehek helyzete a felvidéken igen rossz, kezdeti sikereik, midőn a magyar katonaság által elhagyott területekre maroknyi katonasággal és csendőrséggel beülhettek; fejükbeszállt és amikor a magyar csapatok kezdtek visszatérni, nem tudtak őket feltartóztatni. "Borzalmas csalás presztízsünkre, hogy a magyarok kergetnek bennünket"/ irja Kramarz es haderőt kér a felvidékre. Benes e levelekre november 27.-én azzal válaszolt, hogy a magyarokkal való érintkezést a lehető legszűkebbre kell korlátozni és legjobb volna, ha a prágai kormány formailag s hivatalosan egyáltalán nem állna szóba velük. C /Benes/ mindig ellene volt annak, hogy Budapesten diplomáciai képviselő akkreditáltassák. Egyébként megnyugtatja Kramarzt, hogy "Szlovenszko" a cseheké s a fegyverszüneti szerződés megállapodásai semmi irányban sem prejudikálnak. A csehszlovák katonai helyzet eszerint a Felvidéken kétségbeejtő volt. Friedrich István mint hadügyi államtitkár rövid hivatalnokoskodása ellenére is elért annyit, hogy az öt legfiatalabb magyar korosztály fegyverben maradt. A magyaroknak akkor még egész ezredeik voltak, amelyek, íel rendes háborút ugyan már nem lehetett folytatni, de arra még jók voltak, hogy visszaszorítsák a cseheket, akiknek november 15-én 1150, december 2-án pedig 4700 katonájuk volt a Felvidéken. Barija azt állította legutóbb, nogy ha 100.000 megbízható katonája lett volna, ma nem volna Csehszlovákia. Valószínű - irja a Szlovenszki Dennik -. hogy nem volt ennyi katonája Barijának, de ha a Felvidékre való kirohanásról lett volna szó, a szétzüllesztett magyar hadsereg • egysége visszatérhetett volna. Ezt a feltevést igazolja a magyar vörös hadseregnek későbbi felvidéki előnyomulása^ amitor _ a magyar haderő többsége egyáltalán nem volt kommunista, illetőleg a soviniszták & vörösök szerves egységben fogtak össze a csehek ellen. Emmin2;er ^kapitány, a budapesti csehszlovák katonai misszió főnöke, december L5-én leientette Prágában, hogy a magyar kormány 1919. tavaszára nyolc gyaloghadosztályt és öt lovasdandárt akar fegyverbe állítani, a Weiss Janfred gyár készül a hadianyaggyártás folytatására, a Dunántúl sorozzák i 25-30 eveseket. Ezzel szemben Benes november 27-én párisi jelentésében i francia hadvezetőség fejetlenségéről ir, amely egyszer azt ígéri, hogy 3gy_francia hadosztályt küld a csehek segítségére, másszor csehszlovák Legionistákat szállítana haza^ majd pedig kijelenti, hogy az u^ránkérdés Ebntosabb és hogy a csehszlovák kormány védje meg maga meglévő hadereiérel a nekinuttátott területeket. Ilyen körülmények között kezdte meg Hodzsa 3udapest i ^tárgyalásait.
