Bizalmas Értesítések 1926. július-december
1926-09-11 [1470]
§ P r á g a, szeptember 10. A Slovensky DennikíA renegát- cinen a következő cikket közli: Becstelen es erkölcstelen dolog ,hűtlenné válni a nemzethez. Minél fejlettebb kultúrájú valamely nemzet, annál na,_yobb utálattal fordul el renegátjaitól, mintha csak leprások volnának. A volt KM^jMJaáj pc Magyarország tótjaiból az egész államgépezet lépésrol-lc.-pesre renegátokat igyekezett gyártani, akik 'azután nemzetük hiénái lettek, lépten-nyomon ártottak neki, mert. rosszabb a janicsár a töröknél. A nemzet-megtagadás létráján emelkedett fokról-fokra Csernoch János dr. is, a szakolcai fiu, egész a magyar hercegprimási székig. Az összeomlás, a nemzetnek az idegen járom alól való kibújása neki is fel kellett volna,^hogy nyissa a szemét, le kellett volna hogy küldje reá a Szentlelket és fel kellett volna, hogy ébressze alvó lelkiismeretét. Csernochnak igy kellett volna szólnia: Nagy bűnös voltam, elidegenedtem fajtámtól, világi javakért elkufárkodtam az én tét lelkeme/éít; de" most, hogy az én nemzetem szabad lett az o hazájában, hogy ^lerázta a zsarnokokat, most visszatérek hozzá, neki akarok szolgálni. És a nemzet, mint any nyi mást,^ .ót is feloldotta volna bűnei alól, megbocsátotta volna neki minden vétkét és eltévelyedését. Am Csernoch továbbra is Csernoch maradt. Régi bűneihez ujabb bűnöket szerzett. Alig szakad el a Felvidék-Magyarországtól, máris kísérleteket tett Rómában es Parisban magas állású egyházi személyiségeknél, tennék lehetetlenné a tótok felszabadulásét. Sajnálta tőlünk a szabadsagod csak azért, mert érseki jövedelme ilymódon összezsugoffidott volna és megfosztatott volna attól a hatalmától, hogy a gazdagabb tót plébániákra regx negát-papokat ültethessen. A szabad Felvidékkel szemben érzett gyűlele tében már hosszú evek óta megakadályozza, hogy a tét egyházi viszonyok a nyugati egyházmegye létesitése utján rendeződjenek. Ahelyett, hogy legalább titokban, sziveben örvendene azon, hogy a tótok felszabadultak a politikai rabszolgaságból, időnként haragosan átkiabál hozzánk a Duna túlsó partjáról. Most is igy tett a dore aggastyán,nesztergom megye örökös főispánjatt, midőn leleplezték arcképét a megy-házán. A tót katolikusok azonban csak , . .cx nevetnek a kicsiny Magyarország hercegprímásának ilyen tiltakozásain, mert-ők bizony nem érzik a háborúnak semmiféle szomorú következményeit. Tiltakozz csak az igazság és igazságosság ellen, mérges kis öreg, ha örömed telik benne. Dühös beszédeidnek nincs már semmi hatása a tót katolikusokra, annál is kevésbbé, minthogy renegát .,. szájából hangzanak el, jat akit a nemzet megvetéssel sujt, mégha bibornoki köntös is van rajta. A tót katolikusok elvárják tót püspökeiktől, hogy nyilvánosan és . félelem nélkül visszautasítják az esztergomi érsek arcátlan beszédét. A szabad nemzet, a csehszlovák köztársaság magas'egyházi. .' .'. méltóságokba ültetett benneteket, legyen hát annyi férfiasságotok, annyi nemzeti ^önérzetetek és büszkeségetek, hogy nem hagyjátok szo nélkül egy idegen állam papjának ez esetlen politikai nyilatkozatát.
