Bethlen Almanac 2001 (Ligonier)

The Bethlen Home

A volt nyaralót körülvevő térség, a sor nyárfa, az üdítő forrás igen alkalmas környezetnek bizonyult a délutáni piknik, az egymással való találkozás feletti örvendezés számára. Az ünnepi alkalomhoz simulva afféle “födik” napja is volt az avatás ünnepe, ahol találkozott egymással az egy faluközösségből kiszakadt sógor, koma, rokon, barát.

A nap végeztével “árvaatya” az épület erkélyére szólította az árvaház lakóit. Úgy hangzott el ott az első áhítat, hogy az egybegyűltek is hallhassák, melynek végén a huszonöt árva, akkor még diktálásra, együtt mondta a napi imát:

Istenünk, ki gondot viselsz az égi madárra,

Kit Atyjának nevez az apátián árva,

Add meg a mi mindennapi kenyerünket. Ámen

Légy áldott, Bethlen Otthon, mely intézet 80 éves szolgálata alatt gazdagon megadta a mindennapi kenyeret, az otthon melegét, előbb az atyátlanoknak, később az élet nagy iramában megfáradt, gondozásra szoruló nemzedékek számára.

A Bethlen Otthon története túlságosan gazdag ahhoz, hogy egy szónok, egyetlen ilyen ünnepi alkalommal elmondhassa mindazt, ami áldott szolgálatával kapcsolatban elmondandó. Sok ilyen alkalomra, megannyi előadóra lesz szükség drága szeretetotthonunk sokirányú szolgálata méltó kiértékelésére. Mert a Bethlen Otthon is hasonlítható a mustármaghoz. A 80 év előtti kicsiny kezdetből nőtt és terjeszkedett, először a hegyoldalon, azután lenn a völgyben. Hasonlítható egy terebélyes fához, megannyi ágával fészket és oltalmat nyújtva, Istennek az égi madaraknál drágább gyermekei számára.

Befejezem néhány megjegyzéssel:

Miért volt az, hogy az alapítók jövőt formáló nagy gyűléseiket kezdetben, szinte kivétel nélkül, Amerika nemzeti ünnepein tartották? Lehetetlen ebben a tényben észre nem venni Amerika iránti hálájukat. Magyar földön akkortájt a lehetetlenséggel határos volt az egyszerű emberek testvérségitő szervezkedése. Amerika demokratikus éghajlata kellett ahhoz, hogy ÍOO évvel ezelőtt, ezen a földön kicsírázzék, gyökeret eresszen és gazdag gyümölcsöt teremjen az egyszerű magyar lelke mélyén századokon át rejtve maradt lelki adottság: az önzetlen sorsvállalás, a testvérségitő törődés.

15