Bethlen Almanac 2000 (Ligonier)
Cikkek - Articles
vagyunk mi a részesei az egyháznak. Mint ahogy nincsen menyasszony vőlegény nélkül, vőlegény sincsen menyasszony nélkül, úgy nincsen egyház Krisztus nélkül, sem Krisztus egyház nélkül. 3) Gyülekezet. Akiket Isten kiválaszt, azokat közösségi emberekké formálja. 4) Jézus Krisztus védi és táplálja összegyűjtött nyáját. Ahogy nem a Szentlélek munkája az, amely kikerüli az Igét, úgy az Ige is megölő betű a Szentlélek erőhatásai nélkül. 5) Az egyház egyszerre látható és láthatatlan. A kiválasztás Isten titka, a bizonyságtétel a mi kiváltságunk, amelyet még a népegyházi keret kényelme sem rabolhat el tőlünk. 6) Az egyház léte szélességében (térbelileg) és hosszúságában (időbelileg) egyetemes. Ebben az egyetemességben kell igényelnünk azt, ami a miénk, és felelősséget vállalni azért, akik vagyunk! 7) Az egyház döntő módon a hit kérdése. Ez nem azt jelenti, hogy vakok vagyunk a tapasztalati valóságra, hanem azt, hogy a Krisztusban való életünk (en Christo) tesz az egyház élő tagjává. Itt azonban nincs vége az egyház hitvallásos megfogalmazásának. Jön az 55. kérdés: “Mit értesz a szentek egyességén?” S a felelet: “Először, hogy minden egyes hívő, mint tag, az Úr Jézus Krisztusnak, minden Ő javainak és ajándékainak osztályrészese; továbbá, hogy ki-ki kötelességének ismeije el, hogy Istentől nyert ajándékait örömmel és készséggel a többi tag javára és üdvösségére fordítsa.” Vagyis az 54. kérdés-felelet arról szól, hogy Isten Fia mit végez az egyházban, ez az 55. pedig arról, hogy nekünk, mint tagoknak, mit kell végeznünk, hogy az egyház egyház legyen. Anélkül, hogy most részletezném ennek az 55. kérdésnek és feleletnek a klasszikus mondnivalóját, hadd húzzam alá, hogy a két tétel összetartozik, s én e két tétel együttes hit gyakorlatában látom egyházunk jövendőjének kulcsát! Úgy szeretem ezt megfogalmazni, hogy evangélizáció nélkül nincs gyülekezetépítés, de gyülekezetépítés nélkül a hiteles evangélizáció is csak ekléziológiát terem, vagy szektákat táplál. Nekünk együtt kell végeznünk a hiteles evangélizációt, (mely az 54. szerint nem más, mint a Krisztus sereggyüjtésének emberi oldala), és a gyülekezetépítést, (mely nem más az 55. szerint a karizmák közösségi természetének felismerése és gyakorlata). 232
