Bethlen Almanac 2000 (Ligonier)
Cikkek - Articles
gyógyfürdője, vára és kikötője a magyar-szlavón rendtartománynak. A 14. században, a templomos rend eltörlése után, Magyarországon is johannita kézre jutottak a templomosok javadalmai, nagyrészt szlavón, de magyar területen is. A rendtartomány súlypontja ennek folytán a dalmáciai Vránába tevődött át. Nagy Lajos uralkodása alatt ide került a nagypeijelség székhelye. Az Anjouk uralma alatt érte el tetőfokát a johanniták befolyása és gazdagsága. Döntő szerepük volt a rozgonyi csatában. A 14. században Rhodosban nyelvekre osztották fel a rend lovagjait. Anyanyelvűk szerint csoportosultak, volt szálláshelyük, de aszerint alakult a rend szervezeti felosztása is. Jóllehet a magyarszlavón rendtartomány a jelentősebbek közé tartozott, mégsem volt a rendnek “magyar nyelve”. Ennek egyik oka az lehetett, hogy a magyar írásbeliség (okmányok) nyelve mindig latin volt, és a magyar-szlavón lovagok feltehetőleg mind beszéltek latinul vagy olaszul. Bizonyára szerepet játszott az Anjou ház uralomra jutása is abban, hogy éppen az olasz nyelvhez csatlakoztak elődeink. A 14. század jelentős magyar-szlavón ispotályosai közül megemlítjük Palisna János vránai perjelt, aki felvette a “Dalmácia, Horvátország és Szlavónia bánja” címet. 1396-ban Naillac nagymester zászlaja alatt Budán gyülekezett a Rend színe-java, hogy Zsigmond király fővezérlete alatt a kereszteshad keretében hadba vonuljon a törökök ellen. A nikápolyi vereséggel (1396) megkezdődött a magyar-szlavón rendtartomány felmorzsolódása. Velence 1409-ben megszerezte Dalmáciát, és így Vrána elveszett. De a vránai perjel az ország egyik zászlósura volt, s így a cím fennmaradt. 1601-ig a johannita ispotályosok, utána pedig 1918-ig a zágrábi prépostok viselték a címet és gyakorolták a felsőházi tagságot is. A török elleni harcokban a johanniták különösen kitüntették magukat. A vránai perjel, illetve “Vrána kormányzója” címet többek között a következők viselték: Székely Tamás, Hunyadi János sógora, Zápolyai Imre, Török Bálint és Zrínyi Miklós, a szigetvári hős. Tömöri, a “büszke vezér”, hasztalanul igyekezett a méltóságot elnyerni. A török elleni harcban a magyar-szlavón ispotályos rendtartomány teljesen felmorzsolódott. 1636-ban adta át az utolsó magyar ispotályos soproni javadalmait megőrzésre a jezsuitáknak. Ezzel a magyar rendtartomány de facto megszűnt létezni, azonban de jure még csaknem száznyolcvan évig megmaradt. A 17. század 217
