Bethlen Almanac 2000 (Ligonier)

Cikkek - Articles

népe lehessünk! Most, mint az elmúlt ezer esztendőben is, Ő volt, és O, az Elet Fejedelme, a mi reménységünk. Az Ő nevében gyűlt össze immár negyedszer, a Magyar Református Egyházunk népe, bünbánatot tartani és megerősödni... Akié az Úr, és aki az Úré, azé a jövendő! Ezért jöttünk össze, mint nemzet és egyház, hogy az Ő közelében megerősödjünk, megéledjünk, tespedésünkből felébredjünk, feltámadjunk a halálból, s gyógyítgassuk a mi és a mieink saját sebeit is, hogy ne a pusztulás, hanem az Élet és a jövendő népe lehessünk! Vissza az Úr Jézushoz, egyház és nemzet, s kérjük, állítsa helyre köztünk királyságát, hogy ne legyünk jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek...(Ef. 2:19). Ne sántikáljunk sokfelé, valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel...(Kol. 2:4), De te maradj meg azokban, amiket tanultál és amik reád bizattak, tudván, kitől tanultad (Tim. 3:14). Ne kövessük se keletet, se nyugatot, hanem csak Krisztust! Maradjunk hívek atyáink hitéhez, történelmi egyházainkhoz, melyekben patinás iskoláink képeznek tiszteletes és tudós őrállókat szeretett népünk pásztorolására. Ezért: Ne hagyjátok a templomot, ne hagyjátok az iskolát! - amint azt a költő is rég megmondotta már, mert iskola nélkül nincs egyház és egyház nélkül nincs nemzet...! Kire bízhatnánk legdrágább kincsünket, gyermekeinket, ha nem saját magunkra és nagyhirü egyházi iskoláink nevelésére? Iskoláink visszaszerzése legyen elsőszámú feladatunk!!! Maradjunk hívek atyáink erényeihez, erkölcséhez, múltjához, hogy a sír szélén is diadalmasan énekelhessük: Nincs már szívem félelmére, Erős várunk nékünk az Isten, Tebenned bíztunk eleitől fogva, Egyedüli reményem, óh Isten, csak Te vagy...! Ne legyen huza-vona, megkülönböztetés, áldatlan versengés és hadakozás közöttünk az anyaszentegyházban és a nemzet életében, hanem magunkba szállás, megbékélés, megbocsátás, egymásra találás, összefogás, egymás megbecsülése, a gyöngébb megsegítése, tisztelet és szeretet nemzetiségeink és ugyanakkor a mi saját népünk számára is, hogy otthon érezzük magunkat a hazában egy megújuló élet, és egy új és boldog jövendő kapujában... Kéz a kézben, vállvetve, imádságos szívvel előre...! Ne várjunk semmit mástól; sem keletről, sem nyugatról, sem északról, sem délről, merániak vagy moszkvaiak kegyétől... akik még Bibliáinkat is elvitték..., mert nem test és vér ellen van tusakodásunk, hanem csak a Magasságos Istentől kérjünk, és mimagunktól várjunk mindent...A magyar jövő olyan fontos

200