Bethlen Almanac 1999 (Ligonier)

Cikkek - Articles

vérkeringés biztosította a papi hagyomány átszüremlését is a keresztyén hagyománnyal együtt, mikor Tamás Mezopotámiából Indiába érkezett.

A következő mérföldkő a Kelet-Egyházának történetében a negyedik században Indiába érkező Szír-Keresztyén hatás, mely megtöltötte sémita (judeo) elemmel az indiai keresztyénséget. Ez már nagymértékben lebénította az addig elevenen élő Tamás apostoli hagyományt. A XV-ik századig a portugálok érkezéséig, ez a Szír-keresztyén hatás volt uralkodó. A kezdetben barátságos portugálok később ellenük fordultak, mondván, hogy Róma alá kell hozni az igaz hittől eltévelyedett indiai keresztyéneket. Ennek érdekében elégették a szent irataikat és mindent, ami bizonyította volna hagyományukat, és templomaikat is átalakították, hogy kellő képpen tudják az Istent tisztelni. Pár évtizeddel később egy része a papságnak fellázadt a portugálok ellen és megpróbálta visszahozni a szír-keresztyén hagyományt. Ezen egyházak mind a mai napig élnek és gyarapodnak. Ma Indiában körülbelül 35 millió keresztyént számolunk.

Miért figyelemreméltó számunkra a Kelet-Egyháza? Szír iratokból, krónikákból tudjuk azt, hogy a hunok (fehér hunok) a Mérv püspökségtől három püspököt kaptak és 571-ben keresztelkedtek. Ez az adat indított el engem a kutatásban. Hiszen az én generációm már azt tanulta, hogy a hun-avar-magyar népek, amikor a Kárpát-medencébe érkeztek, műveletlen pogány népek voltak. Nos ezen adat (és még más egyéb bizonyítékok) ismeretében ez a tétel már nem állhatja meg a helyét. Mi Keletről hoztuk magunkkal keresztyénségünket, melyet a nyugati, római-zsidóhellenista típusú keresztyénség türelmetlenül és támadóan fogadott. Amit még Árpád tartani tudott, azt már István király nem tehette meg. ‘Ezer évvel ezelőtt a Kárpát-medencében megtelepedett magyarságnak Bizánc és Róma között kellett választania. Akkor - önhúsába vágva - a magyar nemzet Rómát választotta (idézet a Kistestvérből, a Csíksomlyói értesítőből, XI. évf. 2. 1999. április 3.) Az üldözések ellenére ez a hagyomány nem halt meg, hanem tovább él és szól hozzánk a magyar népi kultúrán keresztül, mint vallásos népi imádságaink és énekeink, betlehemezés, regölés, tojásírás, Csontvári Kosztka Tivadar és Bartók Béla müvei, képírás hagyományunk (református kazettás mennyezetek, Szent László legenda krónikáink iniciáléjában és középkori katolikus templom freskókon), Koronázási Palást és a magyar királyi Szent Korona.

223