Bethlen Almanac 1999 (Ligonier)
Nyugati Egyházmegye - Western Classis
Istentiszteleteink és gyűléseink mindig kétnyelvűek. Mind az angol, mind a magyar prédikáció külön textusokra épül, teljesen más tartalommal és egyforma teljedelemmel. Mindkét igehirdetést kivonatosan hétről hétre közli a két helyi magyar újság, gyülekezeti híreinkkel együtt. Ez is egy bizonyos fajta misszió: elérni embereket. A környékbeli magyar protestáns egyházak évente többször tartanak közös istentiszteletet, nevezetesen újévkor, a virágvasárnapi konferencia alkalmával, a Reformációra emlékezve és augusztus 20-át ünnepelve a Szent István Római Katolikus templomban, amikor is az igehirdetést felváltva évenként egyik lelkésztestvér végzi, és a begyűlt perselypénz a magyarországi református árvaháznak megy. Helyi lelkipásztoraink, a nyarat kivéve, minden hónapban összejönnek biblia tanulmányozásra és előadásra, más-más kollega vezetése alatt. Gyülekezetünk gyakorolja a csomag-küldéseket (ruhával, játékszerekkel, stb.) óhazai gyermekotthonoknak karácsonyra. S bekapcsolódott abba az itteni akcióba, amely a kárpátaljai árvízkárosultaknak küldött azonnali segélyt. Egyébként tavaly az egyház elöljárósága bevezette az un. “pledgesystem”-et, amitől általában még sok magyar húzódozik Amerikában, gondolva (helytelenül), hogy az csak a “gazdag” amerikai egyházak privilégiuma. Ehhez persze hitbeli nagykorúság szükséges, amit örömmel tapasztalunk gyülekezetünk tagjainál. A jövő azoké a gyülekezeteké, ahol az egyházi áldozatkész közösség Krisztusban való életközösséggé válik, ahol nem ismeretlen emberek találkoznak, hanem egymást ismerő, egymás terhét hordozó és a világnak szolgálni kész emberek sereglenek egybe. Úgy érezzük, hogy Isten választott népéhez intézett szava reánk is érvényes: “Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok: mert ti minden népnél kevesebben vagytok; hanem mivel szeretett titeket az Úr, ...mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te...hogy saját népe légy néki...” (V. Mózes 7:6-8) Ezért egyházunknak nem lehet más vágya és igénye, mint az, hogy eszköze, hangja, tolmácsa legyen Isten országának ezen a helyen. Minden gyarlósága ellenére is feléje törekszik, annak szolgál, és minden önmagán végrehajtott reformnak egyetlen célja, hogy benne és általa minél jelenvalóbb és teljesebb legyen! Noha Isten országa nem azonos az egyházzal, de mindaz, amit Jézus Isten országáról mond, mint követelmény és mérték, érvényes az Első Magyar Református Egyházunkra is, annak elöljáróira, tagjaira és lelkészére, akár beszolgáló, akár teljes idejű lelkipásztor. Dr. Bónis Béla Dániel lelkipásztor 120
