Bethlen Almanac 1998 (Ligonier)

Ausztrália

A Nemzetgyűlésről egy kortanú ezt jelentette: “A buffalói tanácsba hívás jövőt alakító találkozónak bizonyult.” Ez a tanítás is időt álló: Mi, amerikai magyarok, hangsúlyozottan emlékezés-közösség vagyunk. A közös emlékezés éltetett bennünket száz éven át. A nemzedéketnemzedéknek átadott emlékezés közösségi életünknek egyik tartó oszlopa. A közelgő századforduló kínálkozó alkalom számunkra, hogy emlékezésünkben megújuljunk: megálljunk, emlékezzünk, tisztelegjünk. Emlékezzünk, mert a közösségi emlékezés szenvedélyének gyengülése széthulláshoz vezet. Ugyanakkor, az emlékezés ne szolgáljon eszközül arra, hogy elvesszünk a múltban. Ne kérdezzük szüntelen, hogy régi dicsőségünk, hol késel? És ne csak történelmi tragédiákat emlegessünk, mert abból nem lesz élet. Múlton való elmerengés helyett előre nézni, jövőt formálni: önállóan és mégis együtt és egymásért - a három létezési formában élő, széttagoltságában is egységes magyarság jövőjéért.

Bertalan Imre

A JOHANNITA REND ÉS DR. HARSÁNYI ANDRÁS KIEMELKEDŐ SZEREPE

A johannita rend eredete visszanyúlik a keresztesháborúk idejére, amikor az egyesült keresztes hadak az első keresztes hadjáratban visszafoglalták a Szentföldet. Zarándokok igen nagy számban özönlöttek a Szentföldre és főleg Jeruzsálembe. Az akkori kezdetleges viszonyok között ezek a tömegek rengeteget szenvedtek betegség, éhség és rablóbandák támadásai miatt. Ott alakult ki a jeruzsálemi Szent János rend (az ispotályosok), mely a megbetegedett zarándokok ápolásával, ellátásával kezdte szolgálatát, majd áttért a zarándokok fegyveres védelmére is a rablóbandák és a támadó mohamedán erők ellen.

Magyarországon a Szent János lovagok 1138-ban telepedtek le Székesfehérvárott. És jelenlétük az országban nagyon jelentős volt évszázadokon keresztül. A mongolok elleni harcokban például a király védelmében sokan elestek közülök, és IV. Béla király 1253-ban - mikor a mongolok újabb támadásától lehetett tartani - IV. Incze pápához írt levelében azt írja: “...a mi nagy szükségünkben egyetlen keresztény uralkodótól, vagy néptől sem kaptunk valamelyes segítséget, kivéve a Johannita rendet, melynek tagjai kérésünkre országunk és a hit védelmére fegyvert ragadtak.”

A lovagrend jelenléte és jótékonykodása Magyarországon a későbbi századok alatt is megmaradt, egészen addig, amíg a török megszállás az ország nagy részében működésüket elsorvasztotta.

204