Bethlen Almanac 1998 (Ligonier)
Ausztrália
Általános volt a meggyőződés, hogy (csak) “nyelvében él a nemzet”, és az amerikai-kanadai gyülekezetek sorsa a “jégtáblára ültetett virágoskertté” lett. Igaz, de amikor ezek az aforizmák megfogalmazást nyertek, még nem volt a képben Babits Mihály mélyebbre mutató definíciója, mely szerint magyarnak lenni felette áll a nyelvismeret korlátainak és az olvadó jégtáblák alatt kőszikla állja ki a néptengerek hullámverését. Elévülhetetlen érdeme ez azoknak a lelkipásztoroknak, akik ösztöndíjas éveik után átvették hatékonyan szolgáló elődeiktől, kortársaiktól az amerikai-kanadai gyülekezetek gondját és jó öt évtizeden át méltó tanítványai voltak a Darányi Lajos, Ujszászy Kálmán, Tóth Endre, Török István, Czeglédy Sándor, Budai Gergely, Pap László, etc. etc. otthoni nemzedéknek (1947-1997). Ezek vagy meghaltak, vagy nyugalomba vonultán szemlélik a mostani napok küzdelmeit. Más volt az első - máig is legnagyobb - kivándorlási hullám sokaságából formált gyülekezetek kegyességi formája, nagyon eltérő a mostanitól. Meg kell említenem azt is, hogy a diaszpórában nagy szerepe volt a Szabad Európa és Amerika Hangján át sugárzott magyar református igehirdetésnek, amely eddig még kellőképpen el nem ismert, ki nem értékelt szolgálat volt abban az időben, amikor a magyar értelmiség elfordult az egyház igehirdetésétől, amikor a magyar földműves elhagyta egyházát. A rádió hullámain keresztül az igehirdetés, zsoltárok és dicséretek hangzottak és azt a széles világon hallgatták. Nagy erősítésül szolgált ez az elnyomatás alatt cenzúráit magyar gyülekezetek számára. Ezeket a szolgálatokat Dr. Vatai László, Ábrahám Dezső, Csordás Gábor, Bertalan Imre, Havadtőy Sándor, Hőgye Mihály, Soós Géza, Csikesz Tibor végezték. Számos, áldásos és áldott szolgálat volt ez abban az időben, hasonlóképpen az erdélyi magyarok számára. A legújabb - tehát az utóbbi 6-8 esztendő folyamán - szolgálatba lépett fiatal lelkipásztorok működtetéséről, lehetőségeiről, kibontakozásáról korai volna érvényesnek tekinthető beszámolót adni. Némelyik marad a helyén, a másik 1-2 év után gyülekezetei változtat, a harmadik visszatér Magyarországra, és el kell mondanunk, hogy az is megesik - sajnos több is volt ilyen -, hogy újjászületett hívőnek adják ki magukat, s néhány hónap alatt katasztrofális lelki és anyagi kártétel után, fegyelmi eljárással kell őket eltávolítani lelkipásztori tisztségükből. Gyakran a megüresedett szószékek népe kiábrándulással hallgatja meg a jelentkezők kezdetleges, kis tehetségről tanúskodó prédikációját, s a teljes-idejű, helyben lakó, felszentelt lelkész helyett inkább a beszolgáló egyházgondozást választják, egy heti pár órában szolgáló amerikai lelkészt, 193
