Bethlen Almanac 1998 (Ligonier)

Ausztrália

Az évforduló amerikai megemlékezését a Kossuth Házban tartották december 2-án, ahol özvegye, gyermekei és unokája jelenlétében Bakó Elemér és Eszenyi László beszélt, s Kiss Sándorné felolvasta Bertalan Imre cikkét, amely a Reformátusok Lapjában jelent meg. Az alábbiakban ezt a cikket közöljük:

“1953 szeptember elején évi konferenciáját tartotta az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület. Színhelye akkor is, mint a húszas évek óta évről-évre, a pennsylvaniai Ligonier, közelebbről az Allegheny hegylánc egyik szelíd lejtőjén épült Bethlen Otthon, melynek Ravasz László ezt a lényegét, küldetését meghatározó nevet adta: ‘Az amerikai magyar reformátusok szíve’. Mint a szívbe a vér az ereken át, úgy gyűlnek össze itt évről-évre az észak-amerikai magyar református diaszpóra vezetői, testvéri találkozásra, közös feladatuk felmérésére.

Abban az évben a szeptember végi ligonieri táj feledhetetlenül szép, a konferencia ügyrendje, az előadók személye a szokottnál is vonzóbb volt. Jöttek is nagy számban. Rég nem látott arcok mosolyogtak egymásra. Akármerre néztünk, ölelésre tárult karok, örömkönnytől ragyogó szemek. Akkor még friss diaszpóra nép voltunk, és tiszta szívből tudtunk örülni egymásnak. De a viszontlátás feletti öröm most rövid életűnek bizonyult. Döbbenetes hír várja az egyre érkezőket: a meghirdetett előadók egyike, a lelkészi közösség legújabb tagja, a Szabad Magyar Református Világszövetség szervezője, dr. Soós Géza, útban Ligonier felé, autószerencsétlenségben meghalt. A bánat súlya dermesztő erővel nehezedett a lelkekre. Az öt kisgyermekkel, a fiatal özveggyel egyszerre mi magunk is nagyon árvák lettünk. Ligonier testvérszeretete, mely eddig saját özvegyei és árvái százait éltette, most egy árva család felé áradt. A Lelkészegyesület Soós Gézát egy szívvel-szájjal saját halottjának nyilvánította. Az általában nagy családú és kevés pénzű papok, amit csak zsebükben találtak, a testvéri szeretet oltárára tették, és hirtelen több mint ezer dollárt adtak össze. Ennél is meghatóbb volt, és könnyeket csalt szemünkbe, amikor láttuk, hogy az aggmenház lakói, ezek a pénz híján élő, de szeretetben gazdag öregek, megtakarítgatott, szűkös dollárjaikat betették a lelkészek által elindított alapba. Azt is tudjuk, hogy még nagyon sok szív megindult ezen a tragédián. A magyar és amerikai reformátusok szeretet-forrása elkezdett buzogni, és csordultig telt a megáradt szeretet közöttünk.

Nagy halottunk a ligonieri kis templomban volt felravatalozva. A diákok nagy barátja úgy pihent ott, mint egy tanulásban, diákélet örömeiben töltött munkásnap után csendesen szendergő diák. Soós Géza, aki annyi magyar diákot Krisztushoz vezetett, megmaradt mindvégig örökké lelkes fiatalnak, diáknak. Fiatalon ment Urához, fiatalon vette át a kimért pályán

187