Bethlen Almanac 1998 (Ligonier)
Ausztrália
kellett térnünk a magyar nyelvű szolgálatra. A kiterjedt nagyváros a perifériákra sodorta híveink nagy részét, akik vagy a helybeli templomaikba járnak, vagy nem járnak istentiszteletre. Lelkészünk is egy távoli, angol nyelvű gyülekezetben szolgál. Próbálkoztuk oda hívni egyházunk tagjait, eredménytelenül. Isten segítségével munkánkat folytatjuk tovább. SOLI DEO GLORIA! Dr. Domahidy András gondnok SZÁZ ÉVES AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE ÉS A SZERVEZETT EGYHÁZI ÉLET I. ELŐZMÉNYEK A múlt század utolsó tizedében nagyban megindult a kivándorlás az Egyesült Államokba. Szinte mindenki azzal az elgondolással jött, hogy néhány évig dolgozik itt, s az összegyűjtött pénzzel hazamegy, földet vásárol, felépítkezik és egy boldogabb életet kezd. Voltak, akik hazamentek, voltak, akik elgondolását az első világháború változtatta meg és itt maradtak, és voltak olyanok is, akiket az elért jólét gátolt meg abban, hogy egy bizonytalannak Ígérkező jövőben kockáztassák az elért anyagi színvonalat. A magyar munkára kijövő sereg nagyobbára fiatalokból állott, s többségében az ország Észak-Keleti vármegyéiből érkeztek. Közöttük nagy számban voltak reformátusok. Ezek egyik része a módosabb, de otthon eladósodott családokból került ki, másik része a szegényebb népréteghez tartozott. Mellékes volt, ki mi volt odahaza, itt egymás mellett dolgoztak, sokszor a legnehezebb körülmények között, egy helyen laktak, rendszerint tömeglakásban- un. burdósházakban- és így egymásra voltak kényszerülve, s ebbe a kiegyenlítődésbe belenyugodtak. Gazda és zsellér fiú között megszűnt a különbség, egy nyelven beszéltek és megértették egymást. A túlhajtott munka és az azzal járó igyekezet megtermetté gyümölcsét, ha valaki megtakarította pénzét. Gyűlni kezdett a dollár, mely bizonyos öntudatot adott gazdájának. Ha kellett, -tellett- arra, amit vásárolni akart. Érezve egymásra utaltságukat, kifejlődött egymás segítésének szükségessége. Érezték, hogy össze kell tartaniok, segíteniök kell egymást, 174
