Bethlen Almanac 1997 (Ligonier)

Halottaink

ban történt nyugalomba vonulásáig, ezt követően pedig örökös tiszteletbeli püspöke volt, haláláig. 1956 óta a Johannita Rend tagja, 1986-tól pedig kommendatora.

Isten nemcsak gazdag életpályával ajándékozta meg, megáldotta hűséges segítőtárssal is. 1941-ben kötött házasságot feleségével, Zengráf Margittal, aki nem csupán négy sikeres gyermekük hűséges és magyarszívü nevelője volt, hanem férjének orgonistája és munkatársa is szolgálataiban.

Először 1967-ben látogattak haza. Dr. Harsányi András tolmácsolta egyháza köszöntését a négyszáz éves fennállását ünneplő anyaegyháznak. Akik hallották, aligha feledhetik, ahogyan befejezte: “szeretünk benneteket”. Ez a szeretet jellemezte viszonyát magyar hazájához, népéhez, amelyből vétetett és református egyházához, amelynek lelkésze volt. A kapcsolat tartalma, amely nemzetünkhöz és egyházához fűzte, a sohasem hivalkodó segítés volt: háború után az ausztriai menekült táborban, az 1956-os menekültek és bevándorlók között Amerikában, s a haza irányuló támogatásban egyaránt. Korrekt, kiegyensúlyozott kapcsolatot ápolt társadalmunk és egyházunk minden partnerségre alkalmas személyével, csoportjával és irányzatával 1990 előtt és után egyaránt. Nem véletlenül övezte megbecsülés, szeretet, s okoz fájdalmat elvesztése itthon és odaát. Egyik legutóbbi fáradozásának az eredménye a Harsányi Zsolt Alapítvány és Díj létrehozása a Vígszínház kötelékében, amely édesapjának kíván méltó emléket állítani, ápolva gazdag hagyatékát a magyar nyelv szépsége és gazdagsága területén.

Élete és szolgálata Isten áldása és meggazdagító ajándéka volt. így őrizzük meg emlékét kegyelettel, szeretettel, Isten iránti hálával, abban a reménységben, hogy “Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg; megnyugosznak az ő fáradságuktól és az ő cselekedeteik követik őket” (Jelenések 14:13).

Dr. Aranyos Zoltán

263