Bethlen Almanac 1997 (Ligonier)

Amerikai Magyar Református Egyház

Isten kegyelméből mindenki óriási munkát végzett, hihetetlen igyekezettel, szeretetben és megértésben, gyülekezetünk fizikai és lelki gyarapodásáért. Visszagondolunk a kéthetenként tartandó bibliaóráinkra, a vasárnapi iskolai szolgálatokra, a szeretetszolgálat csoport áldozatos munkájára, betegekért való törődésükre, pénztárosunk s könyvelőnk szorgos munkájára, a kitűnő orgonaszolgálatra, vagy éppenséggel arra az istentiszteletre, melyet gondnokunk, dr. Csapó Imre vezetett le. Köszönöm Nagytiszteletü Asszony, Fábián Erzsébet hűséges munkáját, a vasárnapi iskolánál, a szeretetszolgálatban, úgy, mint a heti egyházi lapunk kiadásánál is, amit teljes odaadással végez és vezet. Büszkék lehetünk arra, amit már eddig is elértünk és hálát adunk Istennek az Ő nagy segítségéért.

Külön megemlítem és hálásan megköszönöm a Lorántffy Zsuzsanna Női Kör és elnöknője, Vízváry Ilona, áldozatos és szorgalmas munkáját, amelynek nagyra becsült a fontossága. Férfi testvéreink munkája és odaadó szolgálata szintén nagy örömmel és köszönettel fogadott a gyülekezet tagjai által.

Az Ige a fundamentomunk, Jézus Krisztus a sarokkő, és a Szent Lélek a munkálkodó. A belső lelki falak építése már folyamatban van. Szív és lélek. Sok mindent kérünk Istentől: gyógyulást, erősítést, vigasztalást, szabadulást, pártfogást, stb. Biztató az, hogy kérés, fohász vagy sóhaj el nem száll meghallgatás nélkül. A holland gyülekezet hajlékot nyújtott nekünk istentiszteleti alkalmakra, de még nincs saját templomunk. Mindezek után mi is kérhetjük a zsoltáríróval: “Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik Hozzád a lelkem, Istenem!” (Zsolt. 42:1). Az Úr tiszteletére házat szeretnénk építeni. Az égő szomjúság és a vágy templomépítésre buzdít. Ez gyülekezetünk legnagyobb feladata jelenleg. Eljött az idő arra, hogy nyíltan beszéljünk terveinkről, ami a templomalapra való gyűjtéssel kezdődik. Kitárt szívvel és őszinte lélekkel fordulunk Isten felé kérésünkkel, és imádkozunk, hogy a legnagyobb szükségben álljanak mellénk kedves testvéreink hittel, cselekedettel, anyagi támogatással és áldozattal.

így száll gyülekezetünk vágya és a lélek kimondhatatlan esedezése az élő Isten elé... “Akipedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik azokért, akiket megszentelt. ” (Róm. 8:27).

Amint az elmúlt másfél évi szolgálatomra visszapillantok, végtelen alázat és hála serken fel lelkemből. Olyan ez, mint a forrás vize, ami éltet és gyógyit.

Fábián Lajos lelkipásztor

164