Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)
Kálmán Szabolcs: Gyakorlati Diakónia
Úgy tudom többen írunk a diakónia témáról. Bizonyára lesznek, akik részletes bibliai, teológiai, vagy egyháztörténelmi háttér ismertetést adnak, beleértve a magyar diakónia jellegzetességeit is. Engedtessék meg, hogy én most a gyakorlati oldalát fogjam meg a kérdésnek, alkalmazva azt a mi amerikai magyar egyházi életünkre. Olvastam valahol, hogy egy gyülekezet lelki ébredését három ponton lehet gyorsan felmérni. Hallgasd meg, mennyire szívből énekelnek; nézd meg, erejükhöz képest hogyan adakoznak; és keressed jeleit az aktív diakóniai munkának, a szeretetszolgálatnak. A diakóniai munka fontosságára jellemző, hogy több amerikai egyházban külön diakóniai testület működik a presbitériumok mellett. A hívek rendszerint előbb a szeretetszolgálatban bizonyítják alkalmasságukat mielőtt presbiternek választanák őket. A legtöbb amerikai magyar gyülekezetben tudtommal nincs külön diakóniai testület. Nem ártana, ha lenne, bizonyára több gyülekezet készen van erre. A jó diakóniai munkának azonban nem feltétele, hogy egy külön szervezet végezze azt a feladatot. Elég néhány lelkes, elkötelezett, hívő testvér összefogása és máris megindul a szeretetszolgálat. A diakóniai munka elsőfokon nem a lelkipásztor feladata. Az ő fődolga az igehirdetés, a tanítás, és természetesen ezekből kiindulva aztán minden más, így a szeretetszolgálat is. A lelkipásztor ösztönzi, biztatja, segíti a diakóniai munkát, de annak gyakorlati szervezése és végrehajtása egy élő gyülekezetben elsősorban a hívek, a világiak vállán nyugszik. A Lélek indítására akár egy ember is elkezdheti a munkát. Legjobb mégis, ha ketten, hárman vagy többen — lehetőleg a bibliaolvasó, imádkozó közösségből — összefogunk, és a lelkipásztorral is megbeszélve terveinket elindítjuk a szeretetszolgálat munkáját. 63 GYAKORLATI DIAKÓNIA
