Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)
Farkas Sándor J.: Szeretetszolgálat: Életstílus és Feladat
2—3 évvel ezelőtt kaptam egy levelet Némethy Piroska volt diakónissza testvértől, aki az ottani munkások egyike volt, visszaidézve azt a nyarat, mellékelve egy kis fényképet is néhány tipegő gyermekről. Több „volt” diakonissza és mások végezték a gyermekek pelenkázását, etetését, fürdetését. Mi „csak” takarítottunk, kerti munkát végeztünk. De ott, akkor, azon a helyen az is diakónia volt. Abban az emeletes házban vészeltük át a felszabadúlást is 1945-ben; számomra a felemelő élményt nem 1945, hanem 1954 — az ottani és akkori szeretetszolgálat jelentette... A harmadik szeretetszolgálat-élményem 1957 nyarán Nyugat-Németországban adatott meg. Mint a bécsi teológiai fakultás diákja, tanulmányaimat 1956 és 1959 — mint az EVT ösztöndíjas diákja — ott folytathattam illetve fejezhettem be. Alkalmat kaptam arra, hogy egy nemzetközi keresztyén ifjúsági táborban (hogy hol azt én választhattam ki a sok lehetőség közül), mint munkás dolgozhassak. Erkölcsi elkötelezettséget éreztem arra, hogy lettországi menekültek között Nyugat- Németországban dolgozzak (Oldenburg külvárosában abban az időben ezek a lettországi menekültek egy kolóniát alkottak) együtt másik harminc egyetemista diákkal, kb. 10—12 nációból. Építettünk, renováltunk, festettünk. Nem pénzért! De ezen a „szeretetszolgálati mezőn” találkoztam azzal az amerikai egyetemista lánnyal, aki két évvel később feleségem lett; a lettországi menekültek között végzett szeretetszolgálati időszakban vettem kézhez azt a levelet, amelyben egy amerikai ápolónő — az EVT genfi irodáján keresztül — ösztöndíjamat a következő két esztendőre biztosította számomra... Amikor a szeretetszolgálatról bibliai megvilágításban gondolkodunk, két görög szóról kell említést tennünk. Amikor Jézus azt mondja, hogy ....aki legnagyobb közietek, szolgátok legyen az” (Mt 23:11), a diakónus szót használja. Barclay William, a neves skót teológus, egyik írásában így magyarázza meg ezt a rendkívül tartalmas szót: „dia” azt jelenti, hogy „keresztül” a „konos” pedig „piszkos port” jelent. Nos, ki a diakónus? Szemünk előtt megjelenik a tevét vezető személy, aki a sivatagi homok „felhőben” vezeti a tevét, amely tevének a hátán valaki ülve utazik. A diakónus elkötelezi magát erre a szolgálatra. A másik újszövetségi szót, többek között, Pál apostol használja a Rómaiaknak írt levél első mondatában 54
