Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)
Halottaink
kénytelen volt elhagyni a rábízott nyájat és a család eltartására nem találván más lehetőséget, kitanulta a villanyszerelő mesterséget és éveken keresztül így dolgozván került mindennapi kenyér a család asztalára. Hogyan kerültek ki 1964-ben Belgiumba, nem tudjuk. Csak annyit tudunk, hogy Nagy Balázs Dezső argentínai lelkész kérésére onnan érkezett a család Buenos Airesbe. Feleségében a kiállott szenvedések olyan mély nyomokat hagytak, hogy 1982. január 26-án eltávozott az élők sorából. 1983. december 20-án nősült ájra és vette feleségül dr. Bodnár László özvegyét, Kovács Katalint, akivel haláláig békességben és csendben élt. De közben még sok esemény zajlott le életében. Előbb egyik veséjét kellett eltávolítani, majd pedig gyomrán keresztül vette kezébe az élő Isten. Mindkét operáció mind testileg, mind lelkileg nagyon igénybevette. Annál is inkább, mert a szerény kezdetű szolgálati lehetőségek egyre terebélyesedtek. A fővárosi gyülekezet gondozása mellett sor került a Chaco, Cordoba tartományban élő magyar véreink meglátogatására is, sőt Isten a szolgálat határait még messzebb tolta. Uruguay, Montevideoban is voltak véreink, akik igényelték szolgálatát. Sőt itt szervezett olyan segítőszolgálatot, hogy ennek áldásait véreink a mai napig élvezik és hálásak érte. Hogy az ősi gyökerekhez mennyire volt hű és mennyire volt az Isten embere és magyar, az általa szervezett kultúrdélutánok résztvevői, hallgatói bizonyíthatják, valamint azok a ma már felnőtt testvéreink, akik Szabó Imre fáradozásán keresztül tanultak meg furulyázni, szívták lelkűkbe a bibliai történeteket, tanultak magyarul és szerették meg a magyar irodalmat és az ősi föld szeretetét, kultúráját és a nép leikéből fakadó zenét... A hazamenetelt hónapokig tartó súlyos betegség előzte meg. Isten azonban kirendelte mellé a segítséget a nagytiszteletű asszony személyében, aki hangtalanul, szeretettel szolgálta ki a nehéz beteget. Visszatekintvén életére a hozzá közel és távolállók is hitem szerint azt láthatják meg, hogy eszköz volt Isten kezében. Bizonyos: voltak életében kudarcok is, de minden eseményen keresztülragyogott a szeretet. Az emberré lett Krisztus nyomdokaiba igyekezett lépni... így búcsúzhattunk tőle: Viszontlátásra odaát, az örökkévalóságban! így őrizzük meg emlékét közöttünk! Sütő Gyula 473
