Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)
Halottaink
öleljük a lesújtott özvegyet, gyászoló családot, egyház-családot, amikor a pásztor átlépett itteni volt nyájától csatlakozván az Örökélet mezején már odaát lévő juhaihoz. Hálát adunk Istenünk Elek Áronért, kegyelmeiddel meggazdagított földi életéért, amikor nagyjaink itteni arcképcsarnokából átlépett az Örökkévalóság arcképcsarnokába. Hálát adunk azért, hogy őt azoknak sorába iktattad, akik .tegnapjaikat adták a mi holnapjainkért’, áldozatos készséggel és mindig odaadó fáradhatatlan szolgálattal. Saját költői képével élve — amit Ő maga másra alkalmazva írt meg — hálát adunk a napfényért, mely nemcsak a Nyárban, de az Őszben is sugárzott. Nála nélkül, Atyánk, óh mennyivel ridegebb lesz az Ósz és mennyivel dermedtebb lesz a Tél amerikai magyar református egyházaink életmezején?! Lélekben térdre borultan adunk hálát ezért a nemcsak .istenes emberért’ — amint azt a .paraszt-Párizs’ (Hódmezővásárhely) népének nyelvjárása mondaná, ahol bölcsője ringott, hanem az .istenes Prófétáért’, amiként egy félévszázadon át szolgálta távolba szakadt messze magyarjainkat. Olyan földön, mely .rakva van a vérnek ítéletével’ (Ez. 7), olyan helyen, ,ahol a próféta őrült láza felőrjöng és tombol az Égre’ — a nagy kálvinista költő, Ady szavaival élve, és ahol már ,Nem gyilkol új veszteségek gondja, és dermedett álom minden tettünk!’. Ó mi drága, jóságos Istenünk! Ott, ahol .sósabbak a könnyek és a fájdalmak is mások — és még inkább — ezerszer Messiások a magyar Messiások’. A Te szolgád, hűséges Istenünk, sok ezer alkalommal az Úrvacsora szentségében a jegyeket osztván, hallotta hívei éneklését: ,Úgy érzem, az Örökélet már e földön az enyém lett’! Áronunk! Távozó drága halottunk: az Örökélet most egészen és véglegesen Tiéd lett, vedd el Uradtól az Élet koronáját. Áldott legyen nyugvóhelyed, boldog legyen ébredésed, amikor majd a Feltámadás pirosló hajnalán poraid felett Megváltód megáll!” Isten Veled! 454
