Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)
Halottaink
állomáson. Nagy meglepetésemre azonban a rózsacsokrot Zoltán adta át meghatódva és nagy szeretettel — az én menyasszonyomnak! New Yorkban, a 69. utcai magyar református egyházban is szolgált egy rövid ideig hűséggel, mint mindenhol. Az alázatos szerénységgel munkálkodó szolgatársnak egy kis pásztori panasza ebből az időből is megmaradt emlékezetemben. „Ha hiszed, ha nem” mondotta egyszer, „ebben az egyházban még azt is szememre vetették, hogy az igehirdetéseim túl rövidek...". Részben talán ez is magyarázata annak, hogy miért csak egy magyar egyházban szolgált itt a tengerentúlon Zoltán barátunk. A legtöbb egyházban talán valóban hosszabb prédikációkhoz szokott a mi népünk. Mint Zoltán szolgatársai, köszönjük az Úrnak az ő „minőségi” életét — a jézusi és a „jairusi” feltámadás biztos reménységében! Farkas Sándor J. ☆ ☆ ☆ ZOLTÁN J. FÜLE December 4, 1927—February 16, 1994 We "...thank...God upon all (our) remembrance of you..." Philippians 1:3 (RV) With grateful heart and with deep sorrow we remember Zoltán and God’s many gifts given in his life. Zoltán was born in Bicske, Hungary, in a manse where his father and his grandfather before him were ministers. That manse remained his home. He went to boarding school at Sárospatak, then to Budapest and completed his seminary studies there, but Bicske remained his true home. He was assistant pastor at the Calvin Square Reformed Church during the uprising in October, 1956. When that Revolution failed and the Red Army returned, Zoltán left and, with the help of friends and guides, crossed the border to Austria in December, 1956. He left behind his beloved parents and sisters, nices and a nephew; he left his friends and colleagues; he left a home that decidedly shaped him, a culture, a language that he loved and continued to read and write. With others he crossed the border in fear of exploding mines, meeting border guards or dogs in search of people. He left because he 445
