Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)
Dél-Amerikai magyar reformátusság
Arankával. Alig két hónapja ennek, de máris szivünkbe fogadtuk őket. A lelkészutódlás megoldásában nagy segítségünkre voltak mind a református, mind az evangélikus egyházi hatóságok, amelyekhez végre ismét bizalommal fordulhattunk közreműködésért és segítségért. Gyülekezetünk lelkésze, vezetősége és tagjai rendszeresen és aktívan részt vesznek vagy éppen vezető szerepet visznek minden magyar eseményben. Együttműködünk r.k. magyar testvéreinkkel is, akik viszont minden egyházi megmozdulásunkban velünk vannak és munkával is hozzájárulnak rendezvényeink sikeréhez. Lelkészünk hitoktatást végez a magyar óvodában, valamint cserkészcsapataink soraiban. A Lorántffy Zsuzsannáról elnevezett Nőegyletünk tagjaival időről-időre látogatja az öregeket, rokkantakat, betegeket és elhagyottakat. Nőegyletünk, az őszi vásár bevételét felhasználva, támogat több arra rászoruló magányos öreg magyart, mindent megtéve azért, hogy lehetőleg ne legyenek a szomorú állami „jótékonyságra” utalva. A caracasi munkán kívül lelkészünk havonta egyszer istentiszteletet tart a kb. 160 km távolságban fekvő Valenciában, és kisebb-nagyobb időközönként meglátogatja a venezuelai szórványban élő magyarokat. Sokszor bizony a kisvárosokban és falvakban tartott istentiszteleteken legalább annyi r.k. magyar vesz részt, mint protestáns, ami már önmagában is bizonyítja gyülekezeti munkánk fontosságát. Mindezek mellett nem feledkezünk el az otthoni és a Kárpátmedence más országaiban élő testvéreinkről sem. Egyetlen gyülekezet élete sem lehet öncélú: el kell fogadnunk azt az áldást, hogy egyszerre lehetünk a világ-protestantizmus sejtje és a magyarság része. Habár pénzünk az állandó leértékelődés miatt bizony nem nagy értékű, szerény lehetőségeinkhez képest igyekszünk támogatni az otthoni, újjászületett protestáns középiskolákat és arra is törekszünk, hogy könnyítsünk erdélyi véreink életén. Gyülekezetünk jövőjét csak az Isten gondviselő szeretetére bízhatjuk, hogy az ő bölcs rendelései szerint tudjunk továbbra is imádkozni és dolgozni. Dr. Vladár Pál gondnok 409
