Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)

Dél-Amerikai magyar reformátusság

Kotsis István lelkésztársam 1991 júniusában ment vissza feleségével együtt Magyarországra. Magam a Presbitérium meghívására, előzetes jelentkezésem után február 15-én érkeztem Buenos Airesbe. A közben eltelt több, mint másfél évig Szabó Imre ny. lelkész, Benedek László főgondnok és több presbitertárs fogta össze a gyülekezeteket és táplálta vasárnapról-vasárnapra. Legyen áldott az Isten, hogy mindig voltak szolgálatkész testvérek és nem hagyták magára a gyülekezetét... Hogy még ma is van élet az Argentin Magyar Református Egyházban, a megtartó Isten után nekik köszönhető.

E sorokon keresztül egy maroknyi nép, amely megmaradásáért küzd, nyújtja ki felétek a kezét. így is írhatom: a kisebb testvér a nagyobb felé... Az elődeim által tudósított nehézségek részben ma is fennállnak, sőt, bizonyos értelemben fokozódtak. Először azonban arról kell írnom, amiért hálát kell adnunk.

Istentiszteleteinket ma is rendszeresen megtartjuk. A látogatottság 20—40 lélek között van. Asszonykörünk minden hónap első szerdáján tartja szeretetvendégséggel egybekötött bibliaóráját. Két Öreg Otthonban: Chillaverten és Jose se Pazban, minden hónapban tartunk istentiszteletet. 3—4 családnál rendszeresen tartunk házi-áhitatot. Fájdalmunk, hogy a középkorú nemzedék és a fiatalság szinte teljesen hiányzik a gyülekezetből. Azonban hiszem, hogy Isten e téren is előkészíti az áttörést. Tegnap tartottuk meg első gyermek-foglalkozásunkat, egyelőre 4 gyermek résztvevővel (5—7 évesek voltak). Havonta szeretnénk ezt a szolgálatot rendszeresíteni. Felnőttek számára pedig szeretnénk feleleveníteni az egykori úgynevezett „Kultúr délután”-okát. A gyülekezetben lefolyt gyűjtés után vásároltunk színes tv. készüléket és videó-berendezést. Vannak videó-filmjeink, ezeket szeretnénk közkinccsé tenni, valamint közérdeklődésre számot tartó zenei, irodalmi előadásokat szeretnénk szervezni, hogy gyülekezetünk minden korosztályú tagjait elérjük és megmozgassuk. Ezirányban az első botladozó lépést már meg is tettük...

Legyen áldott az Isten, vannak a gyülekezetnek élő és áldozatkész tagjai, akik időt, energiát, anyagiakat nem kímélve szolgálni igyekeznek. Nélkülük a lelkész igyekezete hiábavaló lenne...

Azt is meg kell említenem, hogy a kicsiny Magyar Evan400