Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)
Európa
s főleg Csíria János református lelkészek, Kövi Attila tanár, Bosch-Ablonczy tanárházaspár, stb. Hollandia és Kárpátmedence között azonban kétirányú a közlekedés: repülővel 2 óra, vonattal vagy olcsó autóbusszal még egy nap sem, saját autóval kényelmesen még két nap sincs. Ezrével érkeznek látogatók, turisták és egyre növekszik az ösztöndíjasok és vendégmunkások száma. Egyre ismertebb lesz a vianeni Magyar Otthonunk is, és összejöveteleken, istentiszteleteken néha többen vannak a hazaiak. Igaz, az itteniek viszont rendszeresen hazajárnak családi alkalmakra, hosszabb nyaralásokra, otthon házat vesznek, főleg a nyugdíjasok — és kialakul egyfajta „kétlaki élet”. — Őszintén megállapíthatjuk: a látogatókkal megnövekedett a helyi lelkigondozói és diakóniai szolgálatunk. Hetente számtalan ismeretlen kopogtat be, sokszor szó szerint: kér szállást, jó tanácsot. Pl. orvosi kezelésre érkező gyermek a szüleivel; megfáradt egyházi munkások néhány napra, hétre; rövid konferenciákra érkezők, akik valamit szeretnének látni Hollandiából is, nem csak egy Egyetem néhány falát; és a sok személyi probléma, pl. állását vesztett, kiábrándult volt párt-alkalmazott családjával együtt — felfedezve elfelejtett református családi hátterét — s reménykedve a lehetetlenben, megkérdezte: hogyan kezdhetne új életet Nyugaton? Persze azt elfelejtve, hogy csak orosz tudással ez Nyugaton még senkinek sem sikerült... De az emberi élet-tragédia megmarad... Hollandiai beszámolónkat e sorok írója személyes visszaemlékezéssel szeretné befejezni. Visszaemlékezik először 1956-ra és az azután következő évekre, amikor segíthetett sok ezer magyar fogadásánál és új életük felépítésénél. Most valami hasonló történik: teljesen más történelmi körülmények között, még nagyobb feladatkörrel, de ugyanúgy éjjel-nappali munkával. Isten iránti nagy hálaadás tölti be, hogy ezt a megnövekedett szolgálatot most nem egyedül végzi, hanem együtt a családjával, Szabó Márta lelkésszel és négy egyetemista és főiskolás gyermekével. — Most, hogy átlapozza az elmúlt évek, közelebbről 1992 naplóját, csak csodálkozva láthatja: mennyi újat és nagyot engedett meg Isten nagy kegyelme! Nagyon nehéz erről röviden írni. Mégsem maradhat el néhány gondolat, hiszen nem hallgathatjuk el, hogy Urunk kapukat nyitott meg, s nem is kicsiket, és hív mindannyiunkat dolgozni az ő szőlőskertjébe, akár korán, 386
