Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)

Európa

gyermekek számára. Az utóbbi főleg fontos, ha a kb. 150 személyes nagyteremben felnőtteknek rendezünk alkalmat. — Kérdezheti valaki: hogyan állunk az anyagiakkal? A 40/50 rendszeres adakozó csak kis részben járul hozzá bevételeinkhez. Régi és új épületünk és a munkánk kiadásai fedezését Tüski István lelkipásztor holland nevelőanyja J. W. Weener-Marang adományai és főleg kölcsönei teszik lehetővé. — Nyugat-európai magyar testvéreinkkel kölcsönösen felkeressük egymást, pl. februárban Hannoverben szolgáltunk Menke Magdolna lelkész gyülekezetében. A Nagyhéten résztvettünk csoportosan a 33. Nagyheti Evangéliumi Ifjúsági Konferencián Németországban. Előtte ugyanott tartottuk a Nyugateurópai Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat kétnapos találkozóját, amelyen résztvett dr. Bütösi János, a Magyar Református Világszövetség elnöke is.

Hollandia és Kárpátmedence, a két távoli földrajzi valóság már a reformációtól kezdve össze van kötve a testvéri szeretet szálaival. Kárpátmedence kb. 10-szer nagyobb, mint Hollandia, s ott ugyancsak kb. 15 milliónyi magyar él, amennyi a kis Hollandia lakossága. Ez az egy magyar nép azonban — 1993 januárjától, amikor a megszülető Nyugateurópai Egyesült Államok belső határai leomlanak — már 8 állam területére osztatott szét: Magyarországon kivül Ausztriában, Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában, Szerbiában, Horvátországban és Szlavóniában. Pedig az elmúlt 75 év alatt, a világháború végétől (1918) az egy magyar nép hűséges lakossága mindvégig otthon maradt a szülőföldjén — leszámítva a belső költözködéseket és a máig tartó meneküléseket —, mert „itt élned és halnod kell!" az üldöztetések, a kereszthordozások, a süllyedő életszínvonal terhe alatt is. — „A víz folyik, az országhatárokat újra húzhatják az emberek, de a kő marad, a kő marad... ”

Kárpátmedence magyar népét, reformátusságát holland testvéreink a legsötétebb évtizedekben, ha legtöbbször titkon is, rendszeresen támogatták. És eljött a nagy történelmi fordulat: 1989/1990. A csendben végzett munkák felszínre kerültek, és az újak gomba módra szaporodtak. Szinte „szomszédok” lettünk Kárpátmedence lakosságával az 1500/2000 kilométer ellenére: a határok kinyíltak, a vízumokat eltörölték kölcsönösen, és nagyobb lehetőségek nyíltak a „babilóniai fogság” utáni nehémiási újjáépítésre, mint azt megálmodhatta volna nyugati szórványunk, emigrációnk.

384