Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)
Kanadai magyar reformátusság
akik később fellendítették a gyülekezetek életét. Ez a harmadik generáció azonban vagy egyáltalán nem, vagy kevésbé értette csak a magyar nyelvet, összeházasodtak más nemzetek fiataljaival és lassan kezdtek kicsúszni a magyar életből. A másik sorvasztó tényező az első generáció lassú kihalásának megindulása, ami zsugorítani kezdte a gyülekezeteket. Ismét a hullámvölgy következett, amit nagy hirtelenséggel változtatott meg a II. Világháború menekültjeinek beáradása az országba. Ez a csoport többnyire katonatisztekből és magasrangú tisztviselőkből állt, akik ismét beoltották a magyar öntudatot a szívekbe. Ismét életre kaptak egyházaink, amit csak elősegített az 1956-os Szabadságharc menekültjeinek a beáradása. Ekkor élték egyházaink fénykorukat. Új házasságok kötődtek, aminek folytán új ifjúság is született. Ifjúsági egyletek, cserkészet, magyar iskolák létesültek és folyt a magyarságismereti nevelés. A 80-as évek végén azonban ezeknek a látogatása is apadni kezdett, mert a gyermekek felnőttek, egyetemekre, munkába kerültek és sokan „átházasodtak” más nemzeti és vallási csoportokhoz, míg az idősebb generáció kiköltözött a temetőkbe. Már-már úgy látszott, hogy tényleg elolvadunk, amikor a legújabb kor eseményei Erdély felől nyitottak utat és a közelmúlt magyar menekültjeivel egyetemben velük próbáltuk feltölteni a tátongó rést. Az egyházak munkája azonban megsűrűsödött, mert az újonnan érkezettek nagy része vagy egyáltalán nem, vagy nagyon kis mértékben tartotta fenn a kapcsolatot az egyházzal, hiszen ők már az új elnyomatás korszakában születtek, keresztelkedni, konfirmálni nem volt módjuk, gyermekeik vallásos neveléséről nem gondoskodtak (tisztelet a kivételnek). Ezeknek a családoknak a félelmét a „templomtól” és a gyanakvását a keresztyéni, közösségi élettől kell eloszlatnunk és elvezetni őket az Isten által kapott lelki szabadság útjaira. Jusson eszünkbe, hogy mennyire Őriző Pásztora volt az Úr a hamiltoni nyájnak és mennyi áldással látogatott meg bennünket az elmúlt időkben. Legyen a dicsőség az Övé örökkön örökké. ☆ A gyülekezet életében két kiemelkedő esemény történt: az első az a tény, hogy az idő és annak vasfoga keményen bele347
