Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)

Dr. Harsányi András: Comenius Ámos János

COMENIUS AMOS JANOS (1592-1670)

Részletek dr. Harsányi Andrásnak, az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület 1992. szeptember 8-án Ligonierben tartott előadásából.

Korunk nemzetiségi vitás kérdéseinek egyike, hogy valóban milyen eredetű volt a XVII. század európai hírű pedagógusa, Comenius Ámos János. Maguknak vallják a csehek, hiszen a cseh—morva testvéregyház püspöke volt. Tulajdonképpen nem is cseh volt, hanem morva. Comeniust a harmincéves háború 1628- ban menekült sorsra jutottatta: Ferdinánd császár vallásüldöző rendelete következtében hitéhez hű maradt harmincezer cseh— morva család között volt az ezredmagával a lengyelországi Lesznó (Lissa) városába került Comenius.

Comenius a morvaországi Uhersky Brodban, illetve a közeli Nivnitzben született 1592-ben. Családja eredeti lakóhelye Komna volt — innen neveztetett Komenskynek —, ahová Magyarországról telepedett át a magyar Szeges család. Comenius apjának Szeges volt a neve, tehát legalább is félig magyar volt.

Élete utolsó 14 évét Amsterdamban töltötte. Származása szempontjából fontos utolsó műve, a Clamores Eliae (Illés kiáltásai), melynek ajánlása magyarul így szólt: „Ajánlom kedves anyámnak, hazámnak, Morva földjének... Jan Amos Ro" — itt, az utolsó két betűt áthúzza és helyébe ezt írja: „Seges Nivnicky”, mintegy visszaidézve szülőfalujának és családjának nevét. Magyar volta olyasféle lehetett, mint sok amerikai magyaré, akinek tudatában él magyar háttere.

Comenius 1650-ben került Sárospatakra. Idejövetelének egyik oka lehetett, hogy a nevezetes, fejedelmi védelem és támogatás alatt álló iskola nyugodt légkört ígért pedagógiai elveinek zavartalan kifejtésére. Lórántffy Zsuzsánna és ifjabb fia, Zsigmond hívták Comeniust Patakra. Jövetelében nem hanyagolható el a politikai szempont: Comenius Rákóczi Zsigmondban a jövendő cseh és lengyel királyt, a menekültek reménységét látta. Lelkésztársa, az ugyancsak menekült Drábik Miklós egzaltált látomásaiban a svédek és a Rákócziak mint Isten választottal szerepeltek. Reménységüket az 1648-as vesztfáliai béke

127