Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)

Oláh Béláné: Négy év Amerikában

lakói, neveltjei voltak, de hogyan kerültek oda, kik a szüleik? A férjem örömmel vette le a polcról a nagy könyvet, melyben már az árvák adatai névsor szerint jegyezve voltak. A fiatal pár könnyes szemmel olvasta az adatokat, szüleik neveit, származásukat, életkorukat és azt, hogy a bányaomlás áldozatai lettek. Ezekről egy pontos anyakönyvi kivonatot kaptak. Több ilyen kedves örömet szerzett kutatásunk, rendszerezésünk. Segíteni tudtunk.

1983 őszén a levegőben kezdett lebegni, hogy ki vagyunk annak téve, hogy nem hosszabbítják meg kinttartózkodásunkat. Döntés elé állítottak, hogy vagy végleg kint maradunk, de akkor helyezkedjünk el egy gyülekezetben, ahol magyar és angol a szolgálat nyelve, vagy 1984 közepén haza kell menni.

Akkor ment Nagy Lajos Bethlehemből nyugdíjba, ki előzőleg az Otthon igazgató-lelkésze volt, az a gyülekezet angolmagyar volt. Úgy éreztük férjemmel, hogy azt a gyülekezetei ketten el tudnánk látni. Közel Ligonierhez a könyvtárat is rendezni tudnánk, a feldolgozatlan anyagot megfelelő módon helyére tenni. Férjem, hosszas vívódás után, kimondta: hazamegyünk.

Döntésünket elfogadták. Férjem igyekezett feldolgozni annyi anyagot, amire még időt nyertünk, de így is sok-sok értékes anyag maradt dobozolva. Reménykedtünk, hogy Isten olyan utódnak adja kezébe az amerikai magyar református egyházak emlékeit, dokumentumait, amit az utókor örök időkig áttekinthet és a XXI. század is örvendezéssel kutatni tudja.

1984. július 28-án jöttünk haza. Négy év után nehéz volt beleilleszkedni, mint nyugdíjas munkanélküli lelkésznek a tétlenségbe.

Isten kegyelme, szeretete, amit az övéire kiáraszt, csodálatos vigasztalást nyújt, „szolgáinak eledelt ad”! A repülőgépen más mondanivalónk nem volt, csak az, hogy a sokat dolgozott, rendezett könyvtár és múzeum, levéltár hogyan fog tovább épülni, gyarapodni?

Mikor leszállt magyar földön a gép, vigasztalást nyújtott a szeretett lelki testvéreink fogadtatása, akik Székesfehérvárról, Nyírkátáról, Budapestről ott voltak. Öröm volt látni Andrást, keresztfiunkat, aki kis otthonunkat felújította, tisztán, kedvesen adta át. Pár nap múlva Béla testvérei is megjöttek Nagybányáról fogadásunkra.

115