Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)
Oláh Béláné: Négy év Amerikában
négy oszlopban, hat méter hosszan állottak azok a polcok, melyre kerültek a könyvek. Angol, magyar egyházi, történelmi, szépirodalmi és az Árvaházból kikerült gyerekek születési adatait tartalmazó könyvek (Anyakönyvek). Ezek a könyvek már sorszámozva lettek és iktatókönyvbe kerültek, igy könnyen megtalálható lett az a dokumentum vagy könyv, amit kért vagy éppen keresett valaki. Természetesen nemük és tartalmuk szerint volt itt már a sok rétű anyag felrakva és osztályozva. A könyvek sorszámait én készítettem és ragasztottam a könyvek sarkára. Néha sok időt kellett vesztegetni egy-egy könyv javítása miatt, ragasztani a megtépázott lapokat, s megakadályozni a fedőlapból való teljes kiesését. Ahonnan elindultunk és amivé lett az értékes Múzeum, most talán megnézni is unalmas lehet érdektelen embernek. Pláne azoknak, akik nem tudják értékelni, hogy Kovács Pál álmodta meg az értékek megmentését. Isten Oláh Bélát küldte annak végrehajtására! Meg kell emlékezni azokról a különféle zászlókról, amelyek 60—80 éven keresztül össze-vissza hányódtak, elsorvadt gyülekezetek hozták be őket, szétszakadva, szétmálva, piszkosan-rongyosan. Ezeket én próbáltam megmenteni az érdeklődő utókor számára. Úrasztali térítők is voltak, hasonló állapotban. Ez sem volt egyszerű, könnyű és tiszta munka. A csodálatos gyűlésteremben beépített könyvespolc van, s mivel a Múzeum épületébe a magyar szépirodalmi anyag nem fért be, áthord tűk ide klasszikusainkat: Mikszáth, Jókai stb. Itt helyeztük el a rendbe hozott zászlókat, úrasztali térítőkét, ezek csodálatosan gazdagon díszített aranydíszítésű teljes garnitúrák voltak. Van egy zárt vitrin is itt, régi papi öltözetek, palást, zsinati — amit a palást alatt viseltek —, kisleány magyar ruhák, babák, hortobágyi csikós szűr, egyházi edények, kézimunkák. Mind-mind a magyar nemzet drága, ma már ott elfelejtett értékes nemzeti öröksége. Szintén a Múzeum kincsei között kell megemlíteni a nyomdából maradt emlékek közül azt a két-három ládát, amelyek fémből készültek, lakattal zárhatók és a fém-kliséket tárolták bennük, amelyeket a nyomtatott újságok, könyvek nyomtatásához használtak. Ez a három láda olyan nehéz volt, hogy 110
