Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)
Dr. Havadtőy Sándor: Magyarország és Erdély 1993 őszén
Magyarország felszabadulása óta gyakran van alkalmunk arra, hogy ellátogassunk régi hazánkba és felmérjük külföldi szemmel az ország életét. Milyen a helyzete 1993 őszén a magyar gazdasági életnek? Egy rossz szóval lehetne jellemezni: staflációs, azaz stagnálás és infláció egyszerre megtalálható. A gazdaság egyharmada már magán kezekben van, de kétharmada még mindig állami. A privatizálás tovább folyik, de nem sok olyan vállalat van, amit érdemes lenne privatizálni. A gépek elavultak, modern termelésre már nem alkalmasak. A külföldi tőke beáramlása, mely eleddig a közép- és kelet-európai befektetések 60 százalékát tette ki, mintha lelassult volna. Az egész Európa szerte tapasztalható gazdasági válság nagymértékben érezteti hatását Magyarországon. A mezőgazdasági termelés piacok hiányában egyre csökken, de a belföldi árak emelkednek. Az ipari termelést nagymértékben akadályozza a munka etika leromlása. Nyugati befektetők arról panaszkodnak, hogy a munkások nem tudnak, vagy nem akarnak leszokni a szocialista időkben kialakult szokásokról. A termelés sok helyen hanyag, rosszminőségű és pontatlan. Bedolgozásra, azaz külföldi cégeknek a bérmunkájára ez oknál fogva nem lehet számítani, pedig ez volna a leggyorsabb útja annak, hogy az ország bekapcsolódjon a piacgazdaságba, hiszen ez tette Dél-Koreát, Taiwant, Singaport gazdaggá. Az infláció évi 20—22 százalékos, ami nagyon akadályozza a gazdasági fejlődést. Ennek ellenére a lakosság jövedelmének 13—15 százalékát megtakarította, ami a korábbinál sokkal magasabb arány. Sajnos, a takarékosság klasszikus módja a bankokon keresztül veszteséggel jár. Ezért a megtakarított összeg rendszerint külföldi pénzbe menekül, ami szintén kárára van a gazdasági életnek. Az átlag kereslet 18.000 forint körül van. A munkanélküli segély viszont 12.000 forint havonta, ami azt eredményezi, hogy igen sokan visszaélnek vele, hivatalosan nincsenek alkalmazva, 99 MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY 1993 ŐSZÉN
