Bethlen Évkönyv, 1991-1992 (Ligonier)

Seress Ödön: Sötétségből világosságba

szólta. Nem félt a fundamentalizmus vádjától sem, csak a Kijelentésben adott örök Istent prédikálta, aki teremtette és igényt tart az emberre. Csak a Bibliából ismerhetjük az emberi lét célját, egzisztenciája igazi megélésének ott adódik a lehetősége. Mert az ember önmagában — kommunizmus nélkül is — elveszett, csak az isteni kegyelem mentheti meg. Az egész prédikációs köteten át ez a végső nagy igazság hangzik: Krisztus az egyetlen Úr és Megváltó. Rajta kívül nincs más út sem a földi életben, sem az örökkévalóságra nézve. Egy nagy, zengő krisztológia az egész könyv. Mintha a XVI. század hasonló szituációiban elmondott igehirdetés lenne: az elkövetett és rászakadt bűnökben elvész a magyar nép, de megtérése után Krisztus megmentheti. A hatvan prédikáció vagy elmélkedés közül negyvenötben a Megváltó áll a központban, a többi ótestamentumi textusra épült ugyan, de még azok is Krisztusra mutatnak. A kommunizmus, vagy egyéb ideológia és bűn ellen Rajta kívül nincs mentség. A modernnek képzelt kooperáló irányzatok szükségképp elvesztik az embert, az egyházat, a népet. Csak a feltámadt Krisztus menthet meg!

Az egész könyv gondolatmenetére talán a Repedezett kutak című igehirdetés mutat rá legjobban. Egyedül a Kijelentésből fakad élő (éltető) víz. A világ viszont (istentelen-tudomány, hatalmi törekvések, sátán-sugallta összekevert vallások) kutakat ástak helyette, de élő víz helyett csak por és szemét került ki a repedezett kútjaikból. Krisztus nélkül szomjan hal a világ, elpusztul az ember és a nép. Összezavarodik a társadalom, mert minden kútásó „csak magával törődött, csak a maga hasznát kereste, s lassan gyűlöletet érzett minden más kútásóval szemben”.

A könyörtelen valóságfeltárás jellemzi ezeket a prédikációkat. Ugyanakkor félreérthetetlenül szólják az egyetlen megoldást: „Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Abban a félelmetessé vált magyar világban ez az isteni üzenet volt az egyetlen vigasztalás és kiút. És mindig ez az! Természetes, hogy Vatai László bizonyságtétele sértette a fennálló hatalmat, sőt többfajta egyházi ténykedést is. De reménységet sugárzott a halál partján ülő népnek.

67