Bethlen Évkönyv, 1991-1992 (Ligonier)
Dr. Medyesy László: A Második Magyar Református Világtalálkozó és a Református ökumené
negyven esztendő visszaéléseinek közeli emléke lett volna sokak háta mögött. Reméljük, hogy a Világszövetség vezetői nem engedik meg, hogy a Világtalálkozón kapott lendület megtorpanjon, hanem munkatervekkel, látásokkal, konkrét programokkal szolgálják a Magyar Református Ökumenét. Vannak már bizonyos eredmények amiket nem szabad elfelejteni. Ilyen a mindenkori második böjti vasárnap, amit a Magyarországi Zsinati Tanács a Magyar Reformátusok Ökumené Napjának nyilvánított, jóval e Világtalálkozó előtt. Kívánjuk, hogy a Világszövetség felelősei használják fel jól 1992. március 15-ét, kapcsolják össze a nemzet ünnepét református egyházaink lelki és testi egységkeresésével. Csoóri Sándor — a múlt nyáron — egyik amerikai beszédében kitért arra, hogy mire van legjobban szüksége a jelenkor magyar társadalmának. Őt idézem: „A magyar történelem legidőszerűbb mondata ma ez a mondat: az, ami történelmünk során még soha nem történt meg igazán velünk 7 Válasz ez lehetne: az összefogás! A magyar ökuménia!" Testvéreim, ha a szekuláris világ kölcsönkéri ezt a szót tőlünk, hogy baját megnevezze, hogyne kellene nekünk ezt a fogalmat munkamezőnkbe, Istentől kapott életfeladataink közé beiktatni. Munkáljuk egyházaink között az „ökumenét”, mert erre biztat a mögöttünk levő Világgyűlés, népünk jelen helyzete és ezt a célt jelölte meg a Mester is tanítványainak. Dr. Medyesy László (Wallingford, USA) 46
