Bethlen Évkönyv, 1991-1992 (Ligonier)
Farkas Sándor J.: Visszapillantás a Világtalálkozóra
előszele volt ez a vasárnap a budahegyvidéki gyülekezetben! Hálás vagyok azért is, hogy dr. Nagy Tibor szolgatársamon keresztül más külföldi lelkésszel egyetemben, felkérettem arra is, hogy az 1993-as bibliaolvasó kalauzban áhitatos anyaggal szolgáljak. Ilyen és hasonló tevékenységek és kapcsolatok kössenek össze minket egyre jobban és gyakrabban! Kérésemre dr. Nagy Tibor szolgatársam lehetővé tette számomra azt is, hogy kelenföldi irodájában meglátogassam dr. Tóth Károlyt, a dunamelléki egyházkerület volt püspökét. Egyidőben voltunk teológusok az ötvenes években. Nem voltunk barátok, „csak” szolgatársak — azóta. Hazai látogatásaim során néha találkoztunk is. Most a megváltozott körülmények között úgy éreztem, kezdeményeznem kellett ezt a találkozást. Arra gondoltam, hogy a megváltozott körülmények után szükség van egy „ilyen kézfogásra is”. Eszembe jutott az, hogy az ő püspöki beiktatása idején írtam neki egy levelet is, amely levelet soha nem postáztam (valahol ma is birtokomban van). Abban hivatkoztam egy methodista teológiai professzorra (dr. Paul Minus) nekem elmondott szavaira, t.i. hogy dr. Minus miért nem szereti a methodista püspököket. Az egyik ok az volt, hogy ezek a püspökök bárhova mennek, mindig a legjobb ételt kapják. A másik, nyomosabb ok az volt, hogy amikor valaki püspök lesz — mondta, dr. Minus —, kevesen merik az igazságot szemükbe mondani... Ezen mondatokat leírva hozzátettem még azt is, hogy a beiktatandó püspök részesüljön a legjobb falatokban, de a szolgatársai is érezhessék azt, hogy az igazságot megmondhatják. Döntse el az olvasó azt, hogy miért írtam meg ezt a levelet és miért nem küldtem el azt annak idején! 3 Bulányi György atyát is módomban volt kétszer meglátogatni a Balaton-közeli közösségi házában. A tengerentúli Lelkészegyesületünk 1990 szeptemberi gyűlésén előadást tartott és áhítattal szolgált körünkben. A hazai bázisközösségeket nagyra értékeltük... Tisztelettel és nagyrabecsüléssel öleltük őt át Ligonierban. A vele való találkozást úgyszintén én kezdeményeztem; levelemre válasza (öcsém budai lakásán) már érkezésemkor várt. Megérkezésem első 15 percében már Óbudavárról telefonon 28
