Bethlen Évkönyv, 1991-1992 (Ligonier)
Württemberg
fognak, még kevesebben, akik megkísérlik ilyen tervnek a megvalósítását, de — ahogy a dolgok most állnak — a többség objektív okok miatt fogadott hazájában fog maradni. — Ezért kérdezhetjük: mégha a dolgok a következő években nem is nagyon változnak meg, nincs kitéve a nyugateurópai magyar protestantizmus annak, hogy anyanyelvi lelki szolgálat nélkül marad? Látásom szerint, hogyha egy-egy lelkészi állás valamilyen ok miatt megüresedik, az azt anyagilag fenntartó nem-magyar egyházi szervezet mindig fel fogja vetni a kérdést, hogy nem jött-e el az ideje e szolgálat leépítésének. A legjobb felelet ilyen esetben mindig az lesz, ha minket hosszú idő óta anyagilag támogató barátaink eljönnek egy istentiszteletünkre és azt jól látogatottnak találják. Ezért azzal tehetünk legtöbbet Nyugat- Európában (és egyebütt is!) a magyar gyülekezetek jövőjéért, ha szorgalmas hallgatói maradunk vagy leszünk a magyarul hirdetett isteni beszédnek. Gettysburg, Pennsylvania, a Reformáció emléknapján, az Úr 1991. esztendejében. Dr. Pósfay György evangélikus lelkész (Genf, Svájc) WÜRTTEMBERGI MAGYAR PROTESTÁNS GYÜLEKEZET Nagy gyülekezeti növekedésről számolhatunk be örömmel. Nemcsak az istentiszteleti látogatottság nőtt 11%-al, de a stuttgarti „anyagyülekezetnek” filiája is támadt. 1990 májusától a Heilbronn-Sontheim-i Mátéról elnevezett ev. templomban tartunk havonként istentiszteletet. Úgy 15 résztvevővel kezdtük, de voltunk már 48-an is egy istentiszteleten. „Külföldi kapcsolataink” erősödése a másik nagy örömünk. A számtalan gyülekezeti és egyéni segélyakciókkal, amely Magyarország, Erdély, Kárpátalja, Felvidék és Jugo-269