Bethlen Évkönyv, 1991-1992 (Ligonier)

Farkas Sándor J.: Visszapillantás a Világtalálkozóra

VISSZAPILLANTÁS A VILÁGTALÁLKOZÓRA

Mint az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület elnöke, akinek két éves megbízatása a Magyar Reformátusok II. Világtalálkozója előkészületi évével (1990) és annak megvalósításával (1991) fonódott össze, ez évi Bethlen Évkönyvünkben szeretnék beszámolni ennek a nagy horderejű eseménynek bennem regisztrálódott és általam tapasztalt élményeiről. Elöljáróban le kell hogy írjam azt, hogy hálás vagyok az Úr Istennek azért, hogy pásztori szolgálatom negyedik évtizedében ezen történéseknek része lehettem. Reményik Sándor egyik verse találóan emlékeztet a világtalálkozó eseményének rendkívüliségére, „A világ egy Isten-szőtte szőnyeg, mi a visszáját látjuk s csak néha napján a színéből is valamit. ” A történelem Ura, a „szőttesek” Istene, a magyar református szőnyeg színéből 1991-ben „megláttatott” valamit velünk.

1

Egy kis csoport számára már az 1990 áprilisában megrendezett berekfürdői előkészitő konferencia is élményt jelentett. A kárpátaljai, felvidéki, erdélyi és délvidéki, a tengerentúli református lelkészek és egyházaink világi képviselői, testvéri közösségben az anyaegyház lelkészi és világi képviselőivel voltak megbízva a világtalálkozó előkészítésével. A hazai egyházkerületek főjegyzői szintén képviseltették magukat Berekfürdői!: dr. Kocsis Elemér volt az egyetlen püspök, aki svájci útja után egy napot velünk töltött. Szimbolikusan ebben is kifejezésre jutott az a tény, hogy a Református Lelkészegyesületre bízatott a világtalálkozó megrendezése. E sorok írója vetette fel elsőnek azon gondolatot, hogy a világtalálkozó ne korlátozódjon Debrecen városára, amint az 1938-ban történt; Budapesten, a fővárosban is legyen hivatalos megnyitó. Szívből remélték a berekfürdői előkészítő bizottság tagjai azt, hogy Budapesten és körülötte koncentrikus körökben így missziói küldetésre ébred majd soksok gyülekezet. Bár a nyugat-európai magyar reformátusság, amint az ismeretes, az előkészületi konferencián nem vett részt, az előbb már említett képviselők egymásban édes testvért öleltek át és a tervezés ezen napjait a kölcsönös bizalom és az első szeretet melege jellemezte. Azon napokban még bele-bele süvítették hangúkat a szovjet lökhajtásos gépek a levegőbe a közeli kunmadarasi repülőtérről felszállva, de a résztvevők Berekfürdőn kérték az Urat sámueli alázattal, „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád".

24