Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)

Reményik Sándor: Nehéz homályba… (vers)

ron összegyűlő előkészítő bizottság feladata lesz. Istennek csodája az, hogy ma már egy ilyen jellegű találkozó Magyarországon realitás, mert kevés idővel ezelőtt ez lehetetlen lett volna.

A változó világpolitikai szelekre jó illusztrációul szolgált a RVSZ Végrehajtó Bizottság tagjainak a jelölése és megválasztása. Az akkor még ortodox kommunista Csehszlovákiából jött dr. Joseph Hromadka (a híres Hromadka unokaöccse) helyére a fiatal Rév. Julius Norvilát, litván delegátust jelöltük, hogy az ott lévő glasznosztyt így erősítsük — és a nagygyűlés hatalmas többséggel megszavazta a jelölésünket.

Ez a világgyűlés világosan megmutatta, hogy a Magyar Református Ökumené útjából nagyon sok politikai, történelmi és személyi akadály már elgördült. Ez a mozgalom, most, a huszadik század legvégén, egyházaink talán legfontosabb szolgálati munkamezeje lehet az összmagyarság felé, ezért kötelességünk azt gyakorolni minden szinten és fokon. Szöul, Dél-Korea jó alkalom volt az új lehetőségekkel való élés felelős gyakorlására.

Dr. Laslo M. Medyesy

NEHÉZ HOMÁLYBA. ..

(Tormay Cecilé-nek ajánlom)

Nehéz homályba kúszik a jövő,

Mint szürkületkor erdőben az út.

Aki bemegy, nem tudja, merre jut S nem tudja, ki lesz, aki szembe jő.

Tán a Balsors lesz, tán a Jószerencse,

Talán törpe lesz, talán óriás,

Talán lidérc, ki tőrt vet, vermet ás,

Talán angyal, hogy lelkünk égbe mentse.

Megyünk, eltévedt gyermekek: vakon, Előttünk fel-felmordul a vadon,

A szélben száraz levél kavarog.

Legyen az erdő akármily sötét,

Csak el ne engedjük egymás kezét,

Kitett, anyátlan árvák: magyarok.

Reményik Sándor

88