Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)
Dr. Harsányi András: Károlyi Gáspár Életmunkája
alól egy-egy új levél. Másfélszázad mennyi szolgálata azért, hogy az örökkévaló Igének földi formájában az eredeti és mások után magyar köntöse is legyen. És másfélszázad ennyi szolgálata után még nem volt készen a munka. A magyar köntösből még itt is, ott is hiányzott egy darab, egy öltés. Az Úristen kifürkészhetetlen akarata úgy rendelte el, hogy 1590 legyen az az esztendő, amikorra ez a köntös a maga teljes egészében elkészül és úgy rendelte el, hogy Károlyi Gáspár legyen a nekünk oly drága eszköz, aki az Ő akaratát véghezviszi. Százötven év telt belé, hogy a magyarnyelvű Biblia megért a teljességre és több évtized kellett ahhoz, hogy Károlyi Gáspár megérjen az alkalmasságra, hogy küldetését elvégezhesse. Károlyi Gáspár bibliafordítása éppannyira szerves betetőzője az előző százötven év áldozatos munkájának, mint az ő maga életének. Fordítását nem lehet kiemelni a százötvenéves fejlődésből — nem lehet már azért sem, mert Károlyi forgatta és használta saját bizonysága szerint az előtte járók munkáit. De nem lehet munkáját kiemelni saját életéből sem. A fordítás élete utolsó éveiben készült el, de szinte azt lehet mondani, hogy csak a papírravetés, a csiszolás készült az utolsó három évben. A bibliafordítás valójában már készen állott ekkorra. Készen, nemcsak bizonyára számtalan jegyzetben, hanem készen Károlyi egész addigi életében. Mert a bibliafordítás koronája Károlyi életének; egy olyan fának a koronája azonban, amelynek törzse, ágai és gyökerei Voltak, de mindenekfelett magja volt, mielőtt koronája lett volna. Ezt a magot, a gyökereket, a törzset és az ágakat is meg kell tekintenie a múltba fürkészőnek Károlyinál ahhoz, hogy meg tudja érteni a koronát, hogy igazán értékelni tudja Károlyi életmunkáját. Károlyi Gáspár nagykárolyi származású volt. Valamikor 1520 és 30 között született — az évet nem tudjuk pontosan, sőt egészen 1556-ig nem tudunk róla semmi közelebbit. A Károlyi név származásának helye után van, családi neve Radics volt. Teljes neve latinosán; Casparus Radics Carolius. Aligha tudnók megmondani ma, hogy a századok folyamán szándékosság vagy megszokás koptatta le a Radics nevet róla és őrizte meg egyedül a Károlyit. De a tény mindenesetre érthetővé akarja tenni azt, ami emberi ésszel alig érthető, hogy miképpen lehet az is, hogy akinek munkája úgy összeforrott a magyarsággal — úgy is, hogy azóta milliók drága könyvévé vált, úgy is, hogy idegennyelvű szövegnek magyarrá való átélése volt —, tulajdonképpen kívül esik a magyarság területén. A mai szóhasználat szerint ő asszimilált magyar és ha ma végezné el munkáját, bizonyára sok bizalmatlanság, túlzottan éles bírálat és csipkelődés érné. Károlyi Radics Gáspár valóban asszimilált magyar, olyan, aki lélekben és nyelvben, gondolkodásban és áldozatvállalásban magyarrá lett. Hogy miféle faji összetétele volt, nem tudjuk. Azt sem, hogy családja, esetleg apai ágon való elei mikor kerültek magyar földre. Lehet, hogy csak a húszas évek végefelé, éppen a török elől menekült a Radics-apa Délről s a magyar földön magyar leányt választott magárnak társul. Lehet, hogy már régi, gyökeret vert 69
