Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)
Füle Lajos: Az én barátaim a senkik (vers)
ÖRÖK KARÁCSONY János 1:1-5 és 1:14. Kezdetben volt az Ige és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ez kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nála nélkül semmi se lett, ami létre jött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. És a világásság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. És az Ige testté lett és lakozott miközöttünk és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét — aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. Nagyanyáink selyempapírt vágtak, s ügyes kezük már akasztotta is a szaloncukrot a karácsonyfára. Mozdulatukból sugárzott a jóság, élvezték is angyalinak szánt szerepüket, ténykedésük elsőrenden mégis kultúrfeladat volt. Karácsonyfa, társadalmi rend vagy barokk házak tágassága egyformán része volt az életüknek. Elsőbbségi joggal egyik se rendelkezett, áradt belőlük az értelem, bármelyik nélkül is csonka volt a világ. Krisztust beépítették az életükbe, számukra kultúrtényező lett a Megváltó. Akár anyagi jólét kísérte, akár szegénység, kerek és zárt volt ez a világ, értelem és boldogság áradt belőle. A formáló Krisztus ugyan csak kultúrforma lett, de ez a lefokozása adta a biztonság érzését. Kicsire lezárt világában boldog és egész volt az ember, legalább is annak tudta magát. Krisztus — látásuk szerint — jogi viszony alapján született karácsonykor: az Isten megígérte, az ember elfogadta. Akik elutasítják magukra vessenek, a nagy törvényszéki tárgyaláskor majd elhúzzák a nótájukat. Ebben a jogi aktusban jó volt az Isten, az erkölcsi szabályokhoz mérten jónak kellett lenni az embernek is. Krisztus egy kicsit a szerzője, még inkább a tárgya volt a kialakult helyzetnek, a keresztyénnek nevezett kultúrában egyensúlyozta az Isten és az ember viszonyát. Elmaradhatatlan rítus és liturgia volt a karácsonyi gyertyagyújtás; saját helyzetére vigyázott benne a világ. Okos életformát alakítottak ki nagyapáink és a régi ükszülők: valaki volt az Isten, de valaki volt az ember is, mind a kettőt kötötte a karácsonyi Krisztus, egyik se ténykedhetett saját szájaíze szerint. S ami még fontosabb: az emberek se mozoghattak szabadon egymásközti viszonylataikban, csak ameddig a jogi kötés engedte őket. Becsapták ugyan akkor is egymást, ez már vele jár a sokarcú jogi állapottal, de nem manipulálhattak szabadon az életük, kultúrájuk, embervoltuk kárára. Kizárták a világból a kockázatot. Ennek pecsétje volt nagyanyáink karácsonyi gyertyagyújtása. 63
