Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)
Füle Lajos: Tégy, Uram, engem áldássá! (vers)
Egyszer mindenki meglepetésére, karácsonyi vakáció után szakáll és bajusz nélkül jelent meg a sakkozók között. Egyik diák, aki valamelyik teológussal lakott egy szobában, tőle hallotta és elmondta a történetet: — Kálmán Oszkár Kocson volt legátus Karácsonykor. A lelkész úréknak sem tetszett a szakállas legátus Karácsonykor. Vendégek is voltak a lelkészéknél. A jó vacsora után a társaság szekálni kezdte Kálmán Oszkárt a szakálla és bajusza miatt. Emelkedett hangulatban a lelkész indítványozta: — A legátus urat zárjuk be a fürdőszobába és addig nem engedjük ki, amíg meg nem szabadul a szakállától és a bajuszától. — Az indítványt tette követte. Fél óra múlva Kálmán Oszkár kopogtatott az ajtón és kiáltotta: — Kiengedhetnek! Nincs szakállam és bajuszom! Örömmel fogadta a társaság a szakádétól és bajuszától megszabadult legátust. Leírta: Csizmadia Károly e.—i TÉGY, URAM, ENGEM ÁLDÁSSÁ! Tégy, URAM, engem áldássá! LELKEDET úgy várom. Tedd TE a szívem hálássá, hogy Neked szolgáljon! Bárhova küldesz, ajkamról zengjen az új ének! Tégy, URAM, engem áldássá! Oly sok a bús élet. Füle Lajos 45
