Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)
Három fejezet Csizmadia Károly: Pápai kollégiumi történetek cimű kötetéből
Három fejezet CSIZMADIA KÁROLY: PÁPAI KOLLÉGIUMI TÖRTÉNETEK című kötetéből A LEGÁCIÓ (40. oldal) A pápai kollégista életében nagy izgalommal várt esemény volt a legáció. Párban mentünk. A teológus nagylegátus az ünnepnapokon prédikált, a kislegátus pedig templom előtt (istentisztelet előtt), templom után verselve végig-járta a házakat. A nagylegátusnak az egyházfi gyűjtött pénzt, a kislegátusnak a versmondás után mindjárt a kezébe nyomták a krajcárokat. Sokakban ez a lealázó koldulás érzetét keltette. Én, aki végig legátuskodtam alsós éveimet, tanúsíthatom, hogy erről szó sem volt. Falun örömmel várta mindenki és megtiszteltetésnek tartotta a kollégium „mendikánsának” látogatását. Nagy sértés lett volna, egyetlen házat is kihagyni. Arra Rab Pisti bácsi mutatott rá, hogy ahol szenvedő beteg van a háznál, ott a mi verselő megjelenésünk a templomi vigaszt is helyettesíti. Rab tanár úr osztályfőnöki órán felállította a legációba menőket. Tövirül hegyire kikérdezett mindenkit, hova megy, hogyan utazik oda. Szinte mindenütt volt ismerőse, akinek általunk üdvözletét küldhetett, és ez nem is volt rossz belépő. Azután ellátott bennünket viselkedési tanácsokkal. A kollégium egyedülálló nevelői hatásáról sokat beszélnek. Ehhez a legációba járás is hozzátartozott. Már tizenkét éves önállóságra, helyzetfelismerésre, felelősségre szoktatott bennünket. Leírta: Moravecz Imre A PÁPAI LEGÁTUS (107. oldal) A régi időben történt, amikor Sók, Zsigárd, Deáki Tarnócával és Pozsonnyal együtt a legjobb legációs körzetek közé tartozott. Az a legátus, akiről ez a történet szól, jól érezte magát minden gyülekezetben, de mégis elsősorban minél több pénzt szeretett volna szerezni. Tartozott a háziasszonynak a szoba bérével, a szabó is a legáció bevételéből várta előlegezett pénzének megfizetését. — Valami nagyot kellene csinálni, valami új rekvirendust kellene találni... elmélkedett a legátus. Elmélkedése közben egy szép palota elé érkezett. — Kié ez a nagy ház? — kérdezte a sétálgató rendőrtől. — A főherceg úré — válaszolta a rendőr. Máris sietve indult a kapu felé a legátus. Csengetésre előállt a portás, akinek érdek43