Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)

Nt. Farkas Sándor J.: A Pápai Református Kollégium 1991 őszén megkezdi működését

szűk, hogy a reformkor nagy pápai professzoráról elnevezett alapítvány jelentős erkölcsi és anyagi támogatással fog hozzájárulni a pápai kollégium szellemi és szakmai színvonalához... Bátorítani kívánjuk a külföldön, s főként az Egyesült Államokban élő barátainkat, hogy támogassák ezt a nemes kezdeményezést. Igaz örömmel vettük a szervezők: Nagy Gábor és Lux András levelét, amelyben lelkesen számoltak be arról, hogy már 100-an jelezték azon szándékukat, hogy jó szívvel támogatják a „Tarczy Lajos Alapítványt”. Kívánjuk, hogy Isten áldja meg gazdagon ezt az önzetlen, nemes szándékú kezdeményezést” — fejeződik be a cikk Kövy Zsolt írásában.

Ezen fejlemények természetesen arra késztették a Lelkészegyesület elnökét, hogy alkalmat adjon arra, hogy Nagy Gábort, a Tarczy Lajos Alapítvány egyik szervezőjét, a Lelkészegyesület 1990 szeptemberi gyűlésén mint előadót meghallgassuk. Nagy Gábor, aki a Detroit-i Első Magyar Ev. Ref. Egyháznak a tagja, el is jött Ligonier-ba és a pápai kollégiumért — kedves feleségével, Évával együtt — követségben járt körünkben.

Nagy Gábor beszámolt arról, hogy a Pápai Református Kollégiumot segítem hívatott Tarczy Lajos Alapítvány célja az, hogy az arra rászoruló jó előmenetelű, jó erkölcsű kollégiumi diákokat és teológusokat tandíjkedvezménnyel, tanulmányi segéllyel, pályadíjakkal és esetleges ösztöndíjakkal támogassa.

Előadásában Nagy Gábor saját magának is feltette a kérdést: „Mi köt engem a Pápai Református Kollégiumhoz?” A következőkben válaszolt erre: „Ott tanultam, ott érettségiztem 1941-ben. Ott tanultak húgaim, ott tanult édesapám, két nagybátyám, több unokatestvérem, nagyanyám fiútestvére. Ott tanítottak a kollégiumban: az idősebbik húgom, édesapám, anyai nagyapám, apai nagyanyám fiútestvére, aki dunántúli református püspök is volt, dr. Antal Géza...”.

Az előadónktól tudtunk meg részleteket a Pápai Református Kollégium történetéből:

Kútforrások szerint protestáns iskolát 1531-ben alapítottak Pápán, midőn a város földesura a buzgó protestáns főúr Thurzó Elek volt. 1585 óta már állandó törvényekkel rendelkezett és „illustris schola” nevet viselt. Az iskola fentartója 1797-ig a pápai ref. egyház volt, majd 1797-ben a dunántúli ref. egyházkerület anyaiskolának ismerte el és ekkor már a dunántúli ref. egyházkerület lett a fenntartója. 1804-ben az egyetemes református egyház gyűlése Debrecen és Sárospatak főiskoláival egyenrangúnak mondta ki. 1752-ben Mária Terézia rendeletével

41