Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)

Európa

telettel egybekötve, amelyen Paul Laubscher lelkész, Basel- Stadt kanton református egyháztanácsának alelnöke adta át a svájci egyházak köszöntését a magyar testvérgyülekezeteknek. Hadd tegyem hozzá, hogy gyülekezeteink kezdettől fogva protestáns közösségnek tekintik magukat, amelyekben ugyan a reformátusok vannak többségben, de ugyanakkor nyitva állnak minden, magát protestánsnak valló magyar: evangélikus, baptista, ádventista és unitárius testvéreink számára is. így volt ez már néhai Lemesi József lelkipásztorunk szolgálata idejében is, akinek sírjánál — halála tizedik évfordulója alkalmából — leróttuk kegyeletünket.

Említésre méltó, hogy tagjaink közül számosán jelen voltak az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemen, illetve az Evangéliumi Ifjúsági Konferencia idei, igen jól sikerült, nagyhatású találkozóin, amelyeken először vehettek részt nagy számban magyarországi vendégek is. Joób Olivér résztvett a külföldön élő magyar evangélikus lelkigondozók konferenciáján, amelyet elsőzben tartottak részben Magyarországon — Szombathelyen —, magyarországi lelkészek és egyházi vezetők közreműködésével. A hazai Evangélikus Egyházban erősödő megújulási folyamatnak ez is biztató jele volt. Képviseltettük magunkat a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat 1989 októberi hollandiai gyűlésén is.

Taglétszámunk az 1988. október 1-től 1989. szeptember 30- ig terjedő számadási évben lassan, de tovább emelkedett 533- ról 540-re. Kértük testvéreinket, akiknek 16. életévüket betöltött gyermekeik vannak, gondoljanak arra, hogy a fiatalok tagként való belépésétől függ gyülekezeteink jövője. Választmányunk ez évben kétszer tartott ülést: január 30-án Zürichben és június 10-én St. Gallenben, itt a helyi gyülekezet tagjaival közös istentisztelet és vacsora egészítette ki az együttlétet. Szervezeti kérdések, anyagi gondjaink mellett a magyar kisebbségek és a romániai magyar menekültek nehéz helyzete foglalkoztatott legtöbbet. Gyülekezeteink, egyes tagjaink, nagy áldozatot hoznak diakóniai munkánk, főként erdélyi testvéreink megsegítése érdekében. A HEKS-től (a Svájci Evangéliumi Egyházak segélyszerve) kilenc éven át kapott támogatás 1989 végével megszűnik; az

1990-től bekövetkező évi 20.000 Frank kiesés nagy gondot okoz. Úgy tűnik azonban, hogy a kantonális egyházak hajlandók a hiány nagyrészét pótolni, amiért őszinte hálánkat fejezzük ki svájci hittestvéreinknek. De tagjaink nagyobb anyagi áldozatvállalására is szükség van, hogy munkánkat fennakadás nélkül folytathassuk.

270