Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)
Kanada
ségünk, méltatlanságunk ellenére is kitapintható közelségben tudjuk magunkat Krisztushoz, az Egyház Urához, aki elfogad tömegeket és néhány fős kis közösségeket egyképpen. Mert nem mi tartjuk felszínen az Ő ügyét, hanem Ő a miénket. Jelen van tömött sportstadionokban, világhírű TV evangélisták teljesítményein ugyanúgy, mint apró imaházak fél-üres padsorai között. Reá hagyatkozunk, az ő parancsa szerint igyekszünk kihozatni három menekült családot. Az Ő intése alapján szolgál a gyülekezet lelkésze, immár hatodik éve a kicsiny Evangélikus Egyházban is. Jövőnk, tervünk, vágyunk ennyi: Őbenne maradni az Övéi lenni mindig és maradéktalanul... ☆ Békességes, látványos sikerektől és megpróbáltatásoktól mentes egyházi életünket mély megrázkódtatás érte az 1990-es esztendő nyara végén. Váratlanul elment közülünk Szakái Zoltánná, egyházgondnokunk hitvese, a Lorántffy Zsuzsanna Nőegylet tisztséget viselt elnöke, a fáradhatatlan gyülekezeti munkás, a bizonyságtevő, a barát. Aki hitben, gyermeknevelésben és gyümölcs-saláta készítésben egyaránt szolgált tanáccsal, útbaigazítással. Bár mindannyiunk lelkében ott az Ige figyelmeztetése, hogy: „Nincsen itt minékünk maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” — mégis megdöbbenve vettük a hírt: örökre elment, aki eddig mindig elérhető volt, segített. Mégsem vigasztalanul váltunk el! Ha valaki hazatérésnek vallotta a halált, akkor ő annak vallotta! Nem kívánta — de nem is félt tőle —, nem őrlődött állandóan felette — de mindig készen állt. A búcsúztatás szolgálatát három lelkipásztor: nt. dr. Pokoly László, nt. dr. Vatai László és nt. Turchányi Sándor végezték 1990. szeptember 5-én és 6-án. Mindazonáltal nem kizárólag munkásai tartják fenn az egyházat, még a legkiválóbbak sem. Isten Szent Lelke, Aki megtart, túlélést ad, továbbot int. A mi gyülekezetünk jövőjének záloga is Isten megelevenítő Lelke! Kevesen vagyunk, elöregedtünk, utánpótlás alig akad, némely tekintetben — pl. a ferdehajlamúak lelkésszé szentelése — ellentétbe kerültünk anyaegyházunkkal, a United Church-el. Esendő voltunk, korunk körülményei, a hazától való távolság, megannyi nyomorúságot okoznak, mégis hiszünk a megtartásban! Hangzik az Evangélium, gyülekezetünk hűséges az Igéhez, anyagi gondjaink nincsenek. Reménységgel vagyunk, hogy Aki a tegnapot és a mát megadta mérhetetlen kegyelmével, ablakot nyit a holnap felé is! 250
