Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)
Dr. Tőkés László: Adjanak hitelt szavaimnak!
erkölcsi támogatást nyújtottak nekem abban, hogy helyt álljak e nehéz körülmények között, és eljussak oda, ahol ma vagyok. Azt szeretném, hogy hazánk minden román lakosa megértse azt, hogy mi magyarok, Románia állampolgárai, barátaik vagyunk, és tőlük csak az egymás elleni uszítás és kölcsönös vádaskodás szakíthat el, amelyek sajnos hosszú időn keresztül jellemezték kapcsolatainkat. Köszönöm, hogy meghallgattak, és kérem, hogy adjanak hitelt szavaimnak. — Mit üzen a mai Magyarországon, a Felvidéken, a Vajdaságban, Kárpátalján, Erdélyben élő magyaroknak? — Más összefüggésben ugyanazt üzenem, amit Románia állampolgárainak és Románia népének, hogy bennünket, amint az tény, határok választanak el, de meg vagyok győződve arról, hogy ezek a határok sem vethetnek gátat a mi kölcsönös szeretetünknek, szolidaritásunknak, amely elemi erővel tör fel a mai Közép-Kelet-Európában. Ez a legáltalánosabb dolog, amit mondhatok mindnyájunk összefüggésében, mert az összes népek körében kell tekintenünk mind a kárpátaljai, mind a felvidéki, mind az újvidéki, magyarországi vagy erdélyi magyarságot. Ezen belül pedig evidencia, hogy mi, a felsorolt részeken élő magyarok együvé tartozunk, és ez az együvé tartozás nem mások ellen irányul, hanem érettünk van, és ha kibontakozhat, akkor másoknak is, minden népnek javára lehet. — Végezetül egy személyes kérdés: sok rémhír terjedt el Önnel, a feleségével, gyermekeivel kapcsolatban. Ezekből mi az igazság? — Valóban sok rémhír vagy híresztelés kapott lábra az utóbbi hetekben, s ezért sokan kárhoztatják is a hírközlő szerveket. Én nem ítélem meg őket, hiszen amikor hírzárlat van, akkor, sajnos, automatikusan ilyen híresztelések kapnak lábra, de megnyugtatásul és az eddig elhangzott téves információk cáfolatául vagy pontosítására elmondhatom, hogy ha testi épségben vagyunk is, rendkívül nehéz órákat, napokat, heteket éltünk át, és sajnos az emberek inkább arra figyelnek, hogy valakit felpofoztak, vagy megsebesítettek, vagy megrúgdostak, de mégis igaz a híresztelésekből az, hogy nagy szenvedéseken mentünk keresztül, ami a lelki szenvedéseket illeti, hiszen legalább olyan nagy szenvedés a lelki elnyomorítás, mint néhány ökölcsapás vagy egy véresre rúgdalt test. Tehát annyiban igazak a híresztelések, hogy nagy lelki szenvedéseken mentünk keresztül, és már-már a tűrőképesség határán álltunk, de Isten segedelméből ezen túl vagyunk, és bizakodva tekintünk 23
