Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)

Kálvin Egyházkerület

között. Ezt az ünnepséget alapos előkészítés előzte meg, amiért a résztvevők őszinte szívvel mondottak köszönetét. Az egyházkerület itt alakult nálunk, a 32-es utcai egyházunknál. Az ünnepséget ragyogó bankett tette felejthetetlenné, Kálvin termünkben. Dr. Szűcs Zoltán személyében új püspököt választottunk. Egyházmegyei kötelezettségeinknek eleget tettünk: a gyűléseken képviselőink megjelentek és minden szolgálatban aktívan résztvettünk.

Minden évfordulóra, lelkészi beiktatásra, rendkívüli szolgálatokra elküldöttük képviselőinket. Vasárnapi Iskolánk- és ifjúsági vezetőképző tanfolyamunkról segédlelkészünk, Slakovits István gondoskodott.

A mai világban mindinkább megterhelőbb az egyház funkcionális szolgálatainak a fenntartása és még nehezebbé válik, ha előre nem látott szükségkiadásokkal kell szembenéznünk. Ez történt velünk is: templomtetőnk kátrány-zsindelyeit újjal kellett ellátnunk (21,500.00 dollárba került). A fal és tető találkozásánál a deszkaborításokat alumínium lapokkal kellett befednünk (12,600.00 dollárba került). Minden nehézségünk tetejébe még ott „ül a disznófejű Nagyúr” (Ady) — az infláció! Jogunk panaszkodni azonban nincs. Ebbéli kötelezettségünknek, Urunk segedelme által, eleget tehettünk és még van pénzünk is a bankban (157 ezer dollár).

A gyülekezet „bevett” szervezetei mellett, aktív szolgálatot végez a Kálvin-terem bizottság és a Bingó vezetősége, áldozatkész tagságával egyetemben. Az ő segítségük nélkül sok nehézséggel kellett volna szembenéznünk!... Ezúton is köszönetünk és testvéri szeretetünk hálája legyen mindazokkal, akik ezt lehetővé tették számunkra, hogy egyházunk szolgálata zavartalan legyen a múlt év folyamán.

Az elmúlt évek során sokkal részletesebb jelentést tettem a gyülekezet közgyűlése elé. Ez alkalommal, úgy érzem, hogy ez a néhány, közvetett mondat elégséges lesz. Szolgálatomnak és megbízatásomnak végére értem. Hála és köszönet az én Uramnak, hogy mindezideig erre méltóztatott engem, minden emberi méltatlanságom ellenére. Nekem megadatott az a kiváltság, hogy parányi gyermekkoromtól kezdve, az én magyar kálvinista népemet szolgáljam. Január 14-én, Búcsúbankettet tartottunk egyházunknál, nyugalomba menetelem alkalmából. Hálás köszönet érte! — Hirdesse új templomunk a magyar megmaradás, a holnapba vetett hitünk reménységét, aminek én is részese lehettem.

128